Magyarország legnépszerűbb festményértékesítő oldala.

Az eddig eladásra kínált művek száma: 7 040
10 323 gyűjtő partnerünkkel kerülhet kapcsolatba!

Keresünk megvételre és értékesítésre értékes festményeket.
Az Ön által feltöltött festmény fotó alapján készpénz
vagy online aukciós értékesítési ajánlatot teszünk!
Küldjön jó minőségű - lehetőleg nem mobiltelefonnal fotózott - digitális fotót!
Konkrét vételárat, ajánlatot belföldi telefonos egyeztetést követően közlünk!

Márffy Ödön Tanulmányok

Márffy Ödön - Olasz táj
1. Márffy Ödön Hátoldalán kiállítási cédula Kiállítva Vigadó Galériában 1984-ben Márffy Kiállításon
Márffy Ödön - Thököly lovasai
1. "A történelmet ábrázoló művész mindig tudatosan dolgozik, mindig tanítani akar. Ma: népünk legnagyszerűbb történeti korszakában a múltunk példáival gazdagítja népünk kultúráját és érzelemvilágát. Ehhez pedig, a jelentős kezdeti eredmények után, sokkal több elmélyültség, művészi felelősségérzet és a művész belső eszmei gazdagodása szükséges." E sorokkal zárja Aradi Nóra művészettörténész 1955-ben a Szabad Művészet című folyóiratban megjelent, az 1950-es évek első felének magyar történeti festészetéről szóló írását. Az 1950 és 1955 közötti magyar művészetnek a Műcsarnokban rendezett hivatalos seregszemléin Márffy csekély aktivitással vett részt. 1946-ban a volt Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállításán számos, minden történeti vonatkozás nélküli lovas-kompozícióval jelentkezett. 1949-es tárlatának hangsúlyát monumentális igényű falképtervei adták meg, melyek kivitelezésére a későbbiekben nem biztosítottak lehetőséget számára. Ezt követően csaknem egy évtizeddel később, 1958-ban került sor élete utolsó gyűjteményes kiállítására, mely egyben részleges rehabilitációja is volt az 50-es évek első felében mellőzött mesternek. Ekkor adott interjújában e korszakot is felelevenítette: "– 1945-ben részt vettem kerületünk szabad-iskolájának szervezésében – egy ideig sok kedvvel korrigáltam is az órákon. Az ötvenes évek hivatalos kultúrpolitikája azonban visszavonulásra késztetett. Rendszeresen küldtem képeket a kiállításokra, de a zsűri nem fogadta el őket. Nem tudtam eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek – mint ma már bebizonyosodott: tévesen – naturalisztikus zsánert akartak a művészektől." A történeti festészet utolsó korszaka ez Magyarországon, amikor a hivatalos megrendelések jelentős hányadát ismét a nemzeti felszabadítási mozgalmakhoz kötődő témák adták. A Műcsarnok kiállításainak állandóan visszatérő szereplői többek között Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi és Kossuth. Márffy Ödön 1951-ben Parasztfelkelők, 1958-ban pedig Hunyadi című olajképeivel, valamint az ezekhez készült tanulmányokkal próbált megalkuvás nélkül eleget tenni a hivatalos művészetpolitika követelményeinek. Az 1951 körül született Thököly lovasai című festmény történeti témája Márffy számára csupán alkalmat nyújtott az egész életművén végigvonuló lovas-téma újabb kibontására. A mozgalmas kompozíciót olajtanulmányok sorozatán kísérletezte ki. Könnyed, az anyagi valóság terhétől mentes vízióban elevenednek meg lovak és lovasaik Márffy itt bemutatott alkotásán. Pompázatos festőiség vibrál az egész képen, melyen a színek és formák áramlásából bontakoznak ki az alakok a látomásszerű fényekkel és árnyékokkal szabdalt képfelületen.
  
  " Az impresszív megfigyelésnek már régóta semmi köze képeimhez. Összevont és képekké szublimált emlékeimet festem meg. Nem támaszkodom semmire, illetve csak az életem tartalmára, amely szorosan hozzátartozik a való világhoz." Márffy Ödön 1942-ben Kassák Lajos által papírra vetett művészi hitvallásának szemléletes példája a Thököly lovasai, amelyen a festő legkevésbé sem törekedett hiteles viseletábrázolásra vagy konkrét történelmi esemény felidézésére. A villanásszerű gyorsasággal rögzített látomás, melyet telivér kolorizmussal és oldott faktúrával varázsolt Márffy a vászonra, életművének kivételes szépségű darabja.
  
  Proveniencia:
  A festmény özvegy Márffy Ödönné, született Hacker Franciska örököseinek gyűjteményéből származik.
  
  Irodalom:
  Kassák Lajos: Műteremlátogatás Márffy Ödönnél. Magyar Nemzet, 1942. ápr.10. 9.
  A. T.: Látogatás Márffy Ödönnél. Élet és Irodalom, 1958. máj. 9.
  Zolnay László: Márffy. A Művészet Kiskönyvtára 7. Budapest, Corvina, 1966.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, Corvina, 1978.
  RA
Márffy Ödön - Ady
1. - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  Márffy sikeres, hosszú művészpályája századunk hat évtizedét végigkíséri. 1907-ben indult festői pályája a Gulácsy Lajossal közösen rendezett kiállítással, s haláláig aktív résztvevője volt képzőművészeti életünknek. Indulása, politikai állásfoglalása a Nyolcak tevékenységével forrt össze. 1910 - 12 közötti expresszív tusrajzai lágyabbak, oldottabbak, kevésbé konstruktívak, mint ez időben készült képei. A tízes évek polgári radikális művészeinek a Nyugat, a Nyolcak nemzedékének Ady neve szimbólum volt. A kor szinte minden jelentős művésze megörökítette. Az Állami Vásárló Bizottság által 1960-ban megvásárolt képmás átlós komponálása, a képből nyugtalanul kitekintő szemek, a lavírozással "lágyított" vonalak ideges, kusza hálói egy szellemileg mozgékony, harcra, vitára állandóan kész ember vonásait tükrözik.
Márffy Ödön - Aktos kompozíció
1. - 1910 körül
  - Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  Márffy rövid müncheni kerülővel fiatalon jutott el Párizsba, ahol Cézanne és Van Gogh festészete ejtette rabul. Itt ismerkedett meg Fülep Lajossal, Bölöni Györggyel és Kernstok Károllyal, útja így természetszerűleg a magyar progresszívek táborába, a Nyolcak közé vezetett. 1907-es hazatérte után először Kernstok nyergesújfalui házának volt a vendége, ez idő tájt készülhetett Aktos kompozíciója is. Négy női aktot ábrázol a szabadban. A baloldalt ülő nő két lábát egymáson keresztbe fonja, könyöklő jobb kezére támasztja a fejét, könyökét bal térdén pihenteti. A második nőalak a kép előterében áll szembefordulva, összekulcsolt kezében földig érő drapéria. A harmadik nő kinyújtott lábbal, jobb könyökére támaszkodva fekszik, míg a negyedik kissé hátrább helyezkedik el, szembefordulva áll és bal karját a feje fölé emeli. Az alaphelyzetből kimozdított testek kontraposztos beállításúak, nyújtottak, expresszív megfogalmazásúak. A testek plaszticitását kék színű kontúrrajzzal emeli ki Márffy. A kép síkja és tere át van szőve ritmussal és e ritmus hordozója a szín. Az egymásba simuló színek belső logikája alkotja a kép fő szerkezetét. A színkontraszt végül is harmóniában oldódik fel. Egyúttal a szecessziós vonalritmus is érvényesül. A föld, a víz, a fák kék-lila-sárga foltszerű színharmóniája a testeken reflexszerűen felvillan. A kép közepén a víz felületén megcsillanó három szín az előtérben álló figurán is megjelenik. A másik három figura testének uralkodó színe a kék, a sárga és a zöld. A fák törzse mélyék színben izzik.
Márffy Ödön - Csipkekendős nő
1. "Meggyőződésemmé vált, hogy csak a természetből szabad kiindulnom, mert a színek és formák világában van egy örök határ, melyet átlépve, a képzőművészet nyelvén már nem fejezhetjük ki magunkat. Ami a képet varázslatossá teszi, az amúgy is a természet egyéni meglátásából eredő ösztönös megnyilatkozás." (Márffy Ödön, 1945)
  
  Az első világégés káoszát követően a kompozíció, szín és fény lehetőségeivel kísérletező Márffy 1930 körülre eljutott a síkszerű dekorativitás és a plasztikus modellálás látszólagos ellentétének szintézisbe foglalásáig. A századforduló évében született, Rippl-Rónai által is megfestett, valamint Bartók Béla egyik első interpretátoraként ismert Ticharich Zdenka zongoraművésznő és zeneszerző képmásai és első feleségének Csinszkának portréi női arcképeinek legjavát alkotják. A Csipkekendős nő hálószerűen szőtt átlátszó fátyolszövet finomságában gyönyörködő Zdenkája a titok és a megközelíthetetlenség szimbólumaként jelenik meg Márffy alkotásán. Precíz kontúrvonalak helyett felvillanó és ellobbanó színek kavalkádjából bontakoznak ki a modell fényfátyolba vont formái. A transzparens, azaz egymáson áttetsző festékrétegek alkalmazása apró mozdulatok sorozatának képzetét kelti a nézőben. A rögtönzöttség hamvas báját magán viselő festmény hűen tükrözi azt a felfokozott izgalmi állapotot, mellyel a festő birtokba vette a keleties szépségű, tüllbe burkolózó Zdenka látványát.
  
  A kép Márffy Ödön tulajdonában őrződött meg élete végéig. A halálát megelőző évben rendezett gyűjteményes kiállítását közvetlenül megelőzően azonban úgy érezte, hogy változtatnia kell rajta. Az üde atmoszférában szabadon vibráló nőalakot egy Thonet-szék lágyan ívelő formájával kiegészítve nyerte el a festmény ma is látható végleges alakját.
Márffy Ödön - Konstruktiv önarckép
1. - Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  A portré a Nyolcakkal való szellemi és művészi közösségvállalás időszakának egyik kimagasló alkotása. A képfelületet horizontális, vertikális és haránt vonalak és fénynyalábok szelik át, ezekből épül fel a kompozíció. Az egyéniség, a jellem meghúzódik a szerkezeti elemek hálója mögött. A szigorú, hideg tekintet, a kemény arcvonások az absztrakciót erősítik, és megfosztanák a portrét az emberközelség érzékeltetésétől, ha nem segítenének a színek és a fények. Így Márffy sajátos színkultúrája ebben a konstruktivista korszakában is az érzelmi kifejezés lappangó igényéről árulkodik, amely a maga teljességében a 30-as évek remekművein bontakozik majd ki.
Márffy Ödön - Női arckép
1. - 1930 körül
  - Deák gyűjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár
  A Női arckép keletkezése idején Márffy Ödön magát a Nyolcak utódjának tekintő KUT vezetője. A harmincas évek elején készült festményt a színek élénksége, az ecsetkezelés könnyedsége, a brilliáns technikai tudás dicséri. Ismert és viszonylag sokat reprodukált a 30-as évek elején festett Csipkekendős nője. E munkának rokona és vele megközelítőleg egy időben készült a Női arckép is. Az utóbbin a hölgy megjelenése nem olyan nagyvilági és rejtélyes, mint a Csipkekendős nőn, a színek sem villódznak annyira, fátyol sem teszi sejtelmessé az alakot. A portré alanya jó értelemben vetten hétköznapibb, más karakter, ezt mutatja egyszerű frizurája, elegáns, mégsem hivalkodó virágos ruhája. Az arcot keretező sima fekete haj alól azonban huncut szempár pillant ránk, és a kihangsúlyozott, vastag piros ajkak érzékiséget sejtetnek. A félalakos portrén virágzóan szép, fiatalsága természetes pompájában tündöklő nőt mutat be a festő.
Márffy Ödön - Olasz táj
1. Hátoldalon:
  Műcsarnok cimke
  
  Kiállítva:
  Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum Katalógus: 59. szám. 1958.
  Márffy Ödön kiállítása, Varsó Katalógus: 52. szám. 1959.
  
  Provinencia:
  Egykor Földváry Imre tulajdonában.
  Márffy Magángyűjteményekben, Polgár Galéria. 1998.
Márffy Ödön - Halászok (Hazatérő halászok)
1. Kiállítva:
  1946 • Ernst Múzeum, Budapest. Kat. 46.
  1958 • Ernst Múzeum, Budapest. Kat. 79.
  1984 • Vigadó Galéria. Budapest. Reprodukálva a katalógusban
  1985 • Szekszárdi Művészetek Háza.
  1985 • Hevesi Sándor Művelődési Központ. Nagykanizsa
  1998 • Polgár Galéria. Budapest. Kat. 78.
  1999 • Erdész Galéria. Szentendre. Reprodukálva a katalógusban
Márffy Ödön - Reggel a Dunán
1. Hátoldalon cédula töredék: R ... Dunán, 120 kr
  Szerepelt: : Nagyvárad, Márffy Ödön kiállítása (1909. április): 64. t.: Reggel a Dunán
Márffy Ödön - Fiú zöldségkosárral
1. Kiállítva:
  - Ernst Múzeum,1958, katalógusban
  Rreprodukálva.
  - Vigadó Galéria,1984. Polgár Galéria Márffy kiállítás,1998.43-as kép.
Márffy Ödön - Fiú és lány zöld padon ülve
1. Lassan, lépésről-lépésre, "képről-képre" válik egyre sokszínűbbé, izgalmasabbá és érdekesebbé az a történet, mely a 20. század első évtizedének magyar művészetéről kirajzolódik: sorra bukkannak elő a nagybányai neósok telivér színekben ragyogó festményei, s az elmúlt évek során egy-egy jelentős mű a későbbi Nyolcak Párizsban és Budapesten megszületett korai alkotásai közül is előkerült. Így egyre részletgazdagabban bontakozik ki előttünk az erős, nemzetközi rangú magyar fauve festészet egyéni hangoktól átjárt, mégis szoros stiláris kapcsolatokat mutató karaktere. Közel száz esztendő távolából jól látható, hogy éppen ebben a rövid korszakban került a modern magyar festészet néhány kiemelkedő alkotója a legközelebb az európai művészet fejlődésének fő sodorvonalához, s vált hirtelen Budapest és Nagybánya - ha csupán időlegesen is - Párizs oly meglepően közeli szomszédjává. Az elmúlt években előkerült képek a szakemberekre is reveláló erővel hatottak, nem véletlen tehát, hogy jelenleg is egy művészettörténészekből álló kutatócsoport dolgozik a magyar fauvizmus tudományos feldolgozásán, valamint egy nagy volumenű, monografikus igényű kiállítás megszervezésén.
  
  Márffy első, megközelítőleg 1910-ig tartó alkotói korszakából csupán néhány művet ismerünk. A Párizsban töltött tanulmányok négy éves, 1906-ban lezáruló időszakáról szinte csupán korabeli folyóiratok fekete-fehér reprodukcióiból alkothatunk megközelítő képet. Összefoglaló, nagyvonalú látásmód, foltokban és stabil szerkezetben gondolkodó alkotói módszer jellemzi e műveket, s ha hihetünk a kritikusok egybehangzó állításainak, élénk, szokatlanul bátor, intenzív kontrasztoktól sem visszariadó színkezelés. Márffy számára az életmű e korai szakaszában Rippl-Rónai képei, s a franciák közül Gauguin, Matisse és Van Gogh művészete adott inspirációt. Első fontos kiállításán, az 1907-es Uránia műkereskedésben megrendezett tárlaton túlnyomó többségében a Franciaországban készült, az itthon művészeti közegben rendkívül újszerűen ható műveket állította ki - meglepő módon zajos erkölcsi és nagy reményekre jogosító anyagi sikerrel. Itt barátkozott össze a későbbi Nyolcak szellemi vezetőjével, Kernstok Károllyal és Rippl-Rónai Józseffel is, aki nem csupán Budapesti műtermét ajánlotta fel a fiatal festő számára, de meghívta kaposvári birtokára, sőt saját vevőkörét is képeinek megvásárlására buzdította. Így érhette Márffyt az a ritka megtiszteltetés, hogy már bemutatkozó kiállításán képet vett tőle mindenidők két legjelentősebb magyar műgyűjtője, Nemes Marcell és Kohner Adolf, valamint a Szépművészeti Múzeum későbbi legendás igazgatója, Petrovics Elek.
  
  Éppen a fennmaradt művek csekély száma, valamint a korai évek forrongó, útkereső, kísérletező attitűdje okán, Márffy művészi útja a 20. század első évtizedében nem reprodukálható tökéletes pontossággal. Mégis a néhány ismert alkotás stiláris karakteréből és a korabeli kiállítási katalógusok adatai alapján ma már felállítható egy koherens, belső logikával megtámasztható "fejlődési" modell. Mivel Márffy szinte sohasem datálta műveit, így a formai jegyek mélyreható elemzése különös jelentőségre tesz szert.
  
  A most vizsgált alkotáson Márffy ecsetje szabadon, az akadémizmus minden szorító gátját áttörve siklik a vászon finom szövedékén, a híg, néhol lazúrosan felhordott, mégis tüzes olajfesték akadálytalanul, kényszerű megtorpanások nélkül rajzolja ki a festő kezének artisztikus, lendületes járását. Nem csupán a vibráló foltok dekoratív ritmusa adja meg a kifejezés erejét, hanem éppen ez a dallamosan lüktető, ide-oda cikázó vonalháló, mely szinte az ösztönös mozdulat, a természetes gesztus erejével és hitelességével jeleníti meg az alkotó ihletett, teremtő indulatait. A fauve-ok jellegzetes, zöld-vörös expresszív kontrasztjára hangolt kép színvilágát az alakok ruháját modelláló, rózsaszín reflexekkel meglágyított kékek egészítik ki. A kép az életművön belül a Nyergesi lánnyal áll rendkívül közeli stiláris rokonságban.
  
  Az 1907-ben kiállított, Párizsban készült alkotásoknál felszabadultabb ecsetkezelés, merészebb formaadás jellemzi, de számos fontos vonásában különbözik az 1909-ben készült művektől, így a pécsi Janus Pannonius Múzeum statikusabb, tudatosabban, merevebben megszerkesztett aktos kompozíciójától is. Kitűnően illenek rá Márkus László műkritikus, Márffy 1907-es, már említett első hazai kiállításának katalógusába írt megállapításai, melyek miután kiemelik a festő műveinek rokonságát Van Gogh és Gauguin képeivel, a következő stiláris vonásokat hangsúlyozzák : "egy pillanat alatt kiválasztott színek, melyek valőrbe helyezve egy lelkes emberfej képét öltik fel: semmi a dolgok tudott, objektíven megismert formáiból, csupán ritmikus vonalak, amelyek átkígyóznak a kép felületén, körülfutják a lüktető színek foltjait és belevesznek a sugarak mámoros boszorkánytáncába; semmi részlet, csupán a nagy összefoglalás percében szükségesnek látott vonalak, melyek a mozgás lendületét viszik be a színek közé egyetlen villanással; semmi plasztikus felület, csupán színegységek, amelyek önálló és külön való életet élnek."
  
  A Fiú és leány zöld padon 1908 tavaszán jelent meg először a közönség előtt, a Londonban megrendezett, csaknem fél esztendeig nyitva tartó magyar kiállításon. A tárlat festészeti anyagának modern szekcióját Ferenczy Károly rendezte, a résztvevőket a MIÉNK-ből, az 1907-ben megalakult Magyar impresszionisták és naturalisták köréből válogatva. A kép fontosságát, az életművön belül elfoglalt kiemelkedő rangját bizonyítja, hogy miután a kiállítás anyaga Londonból hazatért, Márffy újra bemutatóra küldte. A kép 1909 februárjában, a MIÉNK második kiállításán került a magyar publikum elé, négy másik olajkép és néhány tollrajz társaságában. A mű ekkor jelent meg utoljára nyilvános tárlaton, tehát közel kilencvenöt évig fedte hollétét homály.
  
  Mostani előbukkanása különleges, rendkívül fontos művészeti esemény: a Fiú és leány zöld padon című alkotás ugyanis egyike a 20. század első évtizedének legmerészebb, legfontosabb modern magyar festményeinek. Expresszív erejéhez, felszabadult festőiségéhez, művészettörténeti jelentőségéhez csupán a magyar fauvizmus olyan korszakos remekművei mérhetők, mint Kernstok 1911-es Fának támaszkodó fiúaktja, vagy éppen Márffy Nyergesi lánya. Mindkettő jól ismert, szinte megszületésüktől fogva nyomon követhető, számtalanszor reprodukált és kiállított mű: a 20. századi magyar festészet klasszikusai. Méltán kerül melléjük a most felbukkanó kép, melyet mindeddig csupán egy közel száz éves kiállítási katalógus bejegyzéséről ismerhettünk.
  
  A kép hátoldalán londoni kiállítás címkéje.
  
  KIÁLLÍTVA
  - Londoni magyar kiállítás, Earl’s Court (The London Exhibition Limited), London, 1908. (Fiú és leány zöld padon ülve, olajfestmény, 3000 korona)
  - MIÉNK (Magyar impresszionisták és naturalisták köre) II. kiállítása, Nemzeti Szalon, 1909. február-március. (107. Fiú és leány zöld padon, olajfestmény, 1500 korona)
  
  IRODALOM
  - Bálint Zoltán: Londoni levél. Az Earl’s Court-i magyar kiállítás és egyebek. In.: A ház, 1908. 82-84.l.
  - Márffy Ödön és Gulácsy Lajos képeinek kiállítása. Uránia Műkereskedés, 1907. Katalógus Márkus László bevezetőjével.
  - Pátzay Pál: Márffy Ödön művészete. (Képzőművészek Új Társasága "KUT" Monografiái, 1), Berlin, é.n. .
  - Zolnay László: Márffy. Budapest, 1966.
  - Passuth Krisztina: A nyolcak festészete. Budapest, 1967.
  - Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, 1978.
  - Rockenbauer Zoltán: Márffy és múzsái. (Ernst Múzeum kiállítási katalógusa), Budapest, 2003.
  MP
Márffy Ödön - Pletyka (Vitatkozók), 1920 körül
1. Márffy Ödön hosszabb kihagyás után 1921-ben jelentkezett újra önálló kiállítással a Magyar Stúdió kiállítóhelyiségében, amit egyéni és kollektív kiállítások sora követett. A kényszerű szünetet az egész magyar festészet dinamikus fejlődését megakasztó első világháború, majd az azt követő viharos forradalmi és ellenforradalmi időszak magyarázza. Modern felfogású pályatársai többsége az emigrációt vagy a rövidebb-hosszabb külhoni távollétet választja, így a 20-as évek elején Márffy az egykori Nyolcak egyetlen tartósan Magyarországon dolgozó tagja. Festészete átalakulóban van, és a már 43 éves művész az elkövetkező esztendők sikereinek kapujában áll.
  Márffy nem volt csapongó természetű festő, kiérlelte a stílusváltozásokat. A Nyolcak csoporttá formálodásakor párizsi iskolázottságának köszönhetően, Bonnard majd Matisse hatását fokozatosan váltotta fel nála is a Cézanne-i gyökerű konstruktív képépítkezés, ám mindvégig megőrizte palettája friss színeit. "Mindig döntő szerepe volt a színben jelentkező látomásoknak s ez szinte életem végéig bennem maradt: a színek domináló szerepe. Noha konstruktíve építettem, kolorista voltam s az is maradtam." - emlékezett vissza erre az időszakra. Az 1910-es évek végére visszatér Márffynál a fauve-os, expresszív látsámód. Ezúttal azonban sokkal sűrűbb, súlyosabb ecsetvonásokkal dolgozik, mint a Matisse hatását közvetlenül magán viselő korábbi korszakban, s ez egyben azt is mutatja: nem múlt el nyomtalanul, hogy Márffy egy 1914-es bécsi kiállítás alkalmával Kokoschkával is személyes ismeretséget kötött.
  
  A Pletyka Márffy második fauve-expresszionista korszakának főműve. A festő maga is így érezhette, mert a Helikon IV. kiállításán a félszáz eladásra kínált alkotása közül ennek a festménynek volt messze a legmagasabb ára. A kép zsúfolt mozgalmasságával egzaltált pillanatot ragad meg: a két asszony beszélgetése láthatóan felkavarja a kedélyeket, mint felbolydult méhkas, izgatottan gyűlnek össze az emberek. A gesztusok a legbeszédesebbek. A kezek mindegyike más és más indulatról árulkodik: a szájhoz emelt kézfej titokra int, míg a szívre szorított az elhangzottak érzelmi hatásáról tanúskodik. A férfi ég felé kapott tenyere, ujjainak szétnyíló koszorúja felindultságot tükröz, átellenben a fiatal nő karba tett keze viszont azt mutatja: ő nem résztvevője, csak szemlélője a vitának. A 20-as évek fordulóján Márffyra jellemző, hogy színeit nem lazúrósan, könnyed ecsetvonásokkal, nagyvonalú dekoratívitással teszi a vászonra - mint nemegyszer korábban és különösen a későbbiekben -, hanem sűrűn, a témának is megfelelően, földnehezen, zsírosan. Ugyanakkor mesterien használja ki, hogy a vastagon felrakott festék száradásával az idős emberek arcbőrét plasztikusan is megjelenítse a vásznon. A viharos ég örvénylése, a felhőkön áttörő napsugár okozta fény-árnyék kontraszt csak fokozza a drámai hatást. Az álmodozó szemű, szőke hajú lány símább, könnyedebb megfestésével, világos színeivel, nyugodtságával a generációk közti feszültség érzetét kelti, és a megfestés módjával egyben utat nyit Márffy 20-as években kibontakozó dekoratív, École de Paris-s periodusa felé.
  
  Proveniencia:
  1983. októberéig Márffy Ödönné, (Márffy Ödönné jegyzékében: - /12 jelzeten)
  1983. októberétől Művészeti Alap
  1990-es évektől Németországi magángyűjtemény
  
  Kiállítva:
  Helikon IV. kiállítása (1922. május): 46. t.: "Pletyka";
  Műcsarnok: Magyar táj és életkép kiállítás (1927. január-február): 730. t.: "Pletyka"
  Vigadó Galéria: Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából 1984. február 9 - március 8.: "Pletyka"
  
  Reprodukálva:
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina. 1966. 1. tábla: "Pletyka"
  azonosítatlan újságkivágás az 1920-1930-as évekből:. MTA Művészettörténeti Kutató Csoport, Adattár, MKCS-C-I-85 (02511): "Vitatkozók"
  Pesti Műsor. 1984. 6. sz. 70. l.: "Pletyka"
  
  Irodalom:
  A "Helikon" kiállításai. IV. kiállítás. Czigány Dezső, Márffy Ödön, Vedres Márk. . Budapest, 1922.
  Kállai Ernő: Márffy Ödön újabb munkái. in Ars Una, 1924. 7. sz. (április): 265-271. l.
  Pátzay Pál: Márffy Ödön. Berlin, Paul Gordon Verlag, é.n.
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina. 1966. 1. tábla
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, Corvina, 1978.
  Kratochwill Mimi : Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. . Budapest, 1984.
  RZ
Márffy Ödön - Szalmakalapos hölgy
1. Márffy Ödön az új magyar festőgenerációból az elsők között ment ki Párizsba 1902-ben festészetet tanulni. Kinttartózkodásának 4 éve alatt szorgalmasan látogatta a Julian Akadémiát majd az École des Beaux-Arts-t, miközben érdeklődése mindinkább a posztimpresszionista, nabi majd a fauve festészet felé fordult. A párizsi korszak képeit 1907-ben állította ki a Kígyó-téri Urániában Gulácsy Lajossal közösen rendezett bemutatkozó tárlatán. A kiállításnak rendkívül kedvező fogadtatása volt, a lapok bő terjedelemben számoltak be a két fiatal festő eltérő irányú művészetéről: míg Gulácsy borongós hangulatait, addig Márffy színes poézisát dícsérték. "Márffy a foltok mélységét, összehangoltságuk szépségét, vagy kontrasztjuk tüzét, s az őket tartó vonalak ritmusának hol fenséges nyugodtságát, hol izgalmas beszédességét keresi." - írja például a Pesti Napló, a Független Magyarország kritikusa pedig ekként lelkesedik: "Csupa szin, csupa vibráló mohó fénynyaláb, merő üde szinfolt kergetődzik szemeink előtt, a csábos, szeszélyes szivárvány ezernyi szinárnyalatában. Mindent szinesen lát, ideálisan átfest az ő szivárványos, buja szinérzésével (..)"
  A "Szalmakalapos nő" egyike volt a tárlat nőportréinak, és sikerét mi sem mutatja jobban, minthogy a korabeli sajtóban reprodukciót is közöltek róla. A fiatal nőt, az egyszerű szobabelsőt és a virágot egyaránt síkszerű, nagy, világos foltokban festi meg ezúttal, nem ütközteti harsányan színeit, mint több más képén. A paszteltónusú sárga, kék, rózsaszín felületekre, szelíden ívelt vonalakra épített mű nyugalmat, idillt sugároz, miközben a modell piros ajka, kifestett arca, az elrévedő szempár, a kalapigazítás mozdulata cseppnyi frivolságot sugall. A párizsi korszak festményein - az enteriőrökön és a csendéleteken egyaránt - gyakorta festett tükröt, amely izgalmat, csalóka vibrálást lop a térbe. Képünkön a fiatal nő mögött elhelyezett tükörben csillan vissza sötét haja és világos kalapja. A kompozíciót a fehér váza s benne színes virágcsokor hozza egyensúlyba. Hangulatában és rajzos eszközeiben a kép már megelőlegezi a 30-as évek közkedvelt Márffy-portréit.
  
  Az Uránia-beli tárlatnak köszönhetően Márffy festői karrierje nagy lendületet vett: elnyerte a 4000 koronával járó Ferencz József Koronázási Jubileum-díjat, és ami talán még fontosabb volt számára Rippl-Rónai József barátságát, akinek hívására lett Márffy az első modern magyar festői egyesülés a MIÉNK alapító-tagja.
  
  MNG bírálati vinyetta: 346/969
  
  Kiállítva:
  Uránia: Márffy Ödön és Gulácsy Lajos képeinek kiállítása (1907 március): 11. t.;
  Könyves Kálmán Szalon: "Ifjúsági" kiállítása (1907. június): 65. t.
  
  Reprodukálva:
  Ország-Világ, 1907. 252. l.
  
  Irodalom:
  Márffy Ödön és Gulácsy Lajos képeinek katalógusa. Budapest: Uránia, 1907.
  Bányász László: Márffy és Gulácsy képei az Urániában. in Ország-Világ, 1907. 252-258. l.
  g.: Két fiatal festőnk. in Pesti Napló, 1907. március 27.
  Rottenbiller Ödön: Márffy-Gulácsy-kiállítás. in Független Magyarország, 1907. március 27.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, Corvina, 1978.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy és múzsái. . Budapest: Ernst Múzeum, 2003.
  RZ
Márffy Ödön - Csendélet
1. Mind a Márffy életmű mind a modern magyar festészet története szempontjából valódi szenzáció Márffy Ödön gyümölccsendéletének felbukkanása a hazai műtárgypiacon. Régen elveszettnek hitt alkotás került most elő, amely kiváló reprezentánsa Márffy törekvéseinek a Nyolcak időszakából, és egyben segít megérteni azt is, miként illeszkedett be a magyar fauve-os piktura a nemzetközi trendbe az első évtizedforduló táján.1907. októberében Márffy lelkesült levelet ír Rippl-Rónainak a párizsi Őszi Szalonról, ahol maga is kiállított néhány képet: "A Salon d'Automne-ban 3 terem tele Cézanne dolgaival. A legritkább művészi élvezetekben van részem. A legtisztább, a legabszolútabb piktura. Ha az ember megnézte és megértette a dolgait, csak úgy kong utána az egész Salon, a többi minden ami van üresnek hat utána." Cézanne egy esztendővel korábban húnyt el és retrospektív tárlata rendkívüli hatást gyakorolt a modern festőkre, többek között a fauve-okra is. Az első évtized második felében Braque, Derain, Dufy, Vlaminck egyre inkább konstuktívan kezdték felépíteni képeiket, és nem volt ez másként a magyar fauve-ok és neósok körében sem.
  
  Márffy bármennyire csodálta is Cézanne-t, sem a Párizsban eltöltött évek alatt sem a Nyolcak időszakában nem vált annyira az aix-i mester csendéleteinek rabjává, mint a Czigány, Orbán, Berény, Tihanyi vagy Perlrott. Ekkoriban még jóval kevesebb csendéletet festett, mint a későbbiek folyamán, különösen a 30-as évektől kezdődően. Az ő vásznai - legyen szó akár virág- akár gyümölcskompozíciókról - mindig dúsak és kifinomult érzéki hangulatot árasztanak; ilyen értelemben némileg távolabb állnak Cézanne - vagy a hazai "cézanne-isták" - puritán almáitól, edényeitől.
  
  E korai, ritka csendéletén jól látható miként házasította össze a fauve-ok színeit, szabadabb ecsetkezelését a cézanne-i térszerkesztéssel. A kemény, fehér abrosz vasalt hajtásainak rácsszerkezete, az erős rálátásban döntött asztallap, a kompozíció szilárdsága a cézanne-i látásmódra emlékeztet, míg a sokféle színpompás, lédús gyümölcs lazább, szertelenebb, ecsetvonásokkal történő megfestése, az egymásratoluló kontraszt színek használata a fauve-okkal mutat rokonságot.
  
  A "Csendélet" szerepelt 1915-ben a San Fransiscói világkiállításon. Az Egyesült Államokba kijutott nagy magyar kollekció sorsáról mai napig keveset tudunk, mivel az I. világháború miatt az anyag jelentős része nem került vissza Magyarországra, és azóta is csak elvétve bukkan fel belőle egy-egy példány. Ebből a szemponból is rendkívülinek számít Márffy csendélete, mivel a festmény hátoldalára ragasztott cimkék tanúsítják, hogy a kép egyike volt a kiállításon szereplő 4 Márffy műnek. Bizonyosra vehető, hogy képünk azonos a Panama Pacific International Exposition katalógusában 375. számon nyilvántartott "Still Life" című művel.
  
  Hátoldalán cédulák:
  Panama-Pacific International Exposition Official Label: Marfy Odon Still Life, owner: dr. Fekite, Stil Life/ Marfy Odon/ Owner Dr. Fekite,
  vakkereten sorszám: 319., vámcédula: U.S. Customs Panama-Pacific International Exposition Exhibit. Serial No. 1953, Case No. 32, Lot No. 46;
  
  Proveniencia:
  egykor dr. Fekete Ignác tulajdonában
  
  Kiállítva:
  San Fransisco: "Panama-Pacific International Exposition", 1915.
  
  Irodalom:
  Trask, John E. D. - Laurvik, J. Nilsen : Catalogue de luxe of the Departement of Fine Art Panama-Pacific International Exposition. San Fransisco: Paul Elder & Co. Publishers, 1915.
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina. 1966.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest: Corvina, 1978.
  Barki Gergely: A magyar művészet reprezentatív bemutatkozása a tengerentúlon. Avagy mennyire tekinthető a Panama Pacific-kiállítás festményeink "Bermuda-háromszögének"?. Kézirat
  RZ
Márffy Ödön - Virágcsendélet liliommal, szarkalábbal és margarétával
1. Kiállítva:
  Polgár Galéria, Márffy Ödön magángyűjteményekben. Bp, 1998.50.kép
  
  Reprodukálva:
  Márffy Ödön magángyűjteményekben. Szerk.Polgár Árpád Bp, 1998.50.kép
  Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön életműve. Budapest, 2006. (megjelenés előtt) életmű kat.sz. 1.1.6.
Márffy Ödön - Piactér (Meudon-i részlet)
1. 1906 előtt
  
  Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma: 1945 / 1977
  Hátoldalon: címketöredék
  
  Kiállítva:
  Uránia: Márffy Ödön és Gulácsy Lajos közös kiállítása, 1907, 28.tétel, Könyves Kálmán Szalon: Ifjúság kiállítása, 1907, 63.tétel, Márffy Ödön kiállítása, Nagyvárad, 1909..április, 62.tétel
Márffy Ödön - Krúdy Ilona arcképe
1. A harmincas évek fordulójára Márffy beérkezett. Csinszkával kötött házassága, anyagi helyzetének megszilárdulása, a KUT elnökeként kivívott tekintélye, nemzetközi szereplései biztos hátteret jelentettek számára, és az életkörülményeiben bekövetkező változás a festői lehiggadását is magával hozta. A korábbi fauve-os, expresszív látásmódtól fokozatosan távolodva az École de Paris oldottabb, dekoratívabb ágához közelítette festészetét. Kortársai közül hasonló utat járt be Van Dongen, Dufy, Manguin vagy Kisling, a magyarok közül Czóbel és Berény, akik ugyancsak szertelen, vad indulást követően a húszas évek derekára festészetüket a modern látásmódra nyitott középpolgárság által még szerethető ízlésvilághoz igazították. A művészetkritikusok egyöntetű lelkesedéssel fogadták Márffy magára találását, "bölcs derűjét". A lelkes kiállítási beszámolók üdvözlik, hogy dráma helyett végre lírát kínál, dicsérik a kivilágosodott palettát, a gonddal és ízléssel megválogatott színek tobzódását, a fátyolos, gyöngyházas lazúrt, a kompozíciók egyszerűsödését és összefogottságát. Illatos csendéletek, szivárványos tájképek, a polgári lét apró örömeit előtérbe állító kerti jelenetek és enteriőrök mellett ezidőtájt mind több ihletett portré kerül ki ecsetje alól. Felfedezi a női arcban és kezekben rejlő poézist. A Csinszka-sorozat mellett legszebb arcképeit a pesti művész-szalonok olyan megkapó személyiségeiről festi, mint a varázslatos zongoristanőről: Ticharich Zdenkáról, vagy Krúdy Ilonáról.
  
  Ilona, Krúdy Gyula első házasságában született idősebbik lánya maga is a művészetek vonzásában élt. Színiakadémiát végzett, dolgozott filmasszisztensként, sőt megpróbálkozott a szépirodalommal is. Önéletrajzi ihletésű regénye 1936-ban jelent meg. "Mennyire hasonlítottak egymásra apám és Ilona nővérem alkatra természetre is - emlékezett vissza a 60-as évek elején Krúdy Mária - (...) A nagyon magas vékony termet azonnal felkeltette az érdeklődést, nem lehetett összetéveszteni senkivel. Aki egyszer látta, megjegyezte magának a nemesen metszett profilt, a szép szemek szellemes tekintetét (...). Márffy Ödön Krúdy Ilona című festménye legutóbb az Ernst Múzeum Márffy-kiállításán idézte fel nővérem minden szépségét."(Krúdy M., 14. l.)
  
  Krúdy Ilonát végül is nem művészi szárnypróbálgatásai, hanem Márffy Ödön róla festett arcképe tette halhatatlanná. A portré szinte minden fontosabb Márffy-tárlaton szerepelt, reprodukciójának közlését nem nélkülözhették a festőről megjelent albumok sem. Zolnay László kis könyvében kiemeli - többek között festményünkre utalva -, hogy "ekkor készült női portréi (...) intenzíven sűrítik össze jellemzőerejének és formaalakító készségének minden erényét" (Zolnay, 23-25. l.) Passuth Krisztina Márffy-albumában pedig ekként méltatja a festményt: "Egyik legvonzóbb műve ebből az időszakból "Krúdy Ilona arcképe" (1935). A rózsaszín fotelben ülő lilaruhás nő kivételesen finom jelenség; két hosszú keze mint két növény öleli körül saját sziluettjét, törékeny kedves figurája szinte felszívódik az olyannyira lágy környezetbe. A kontúrok, plaszticitás és térhatás nélkül komponált kép fölényes festői tudásról, belső biztonságról, könnyedségről tanúskodik." (Passuth, 15. l.)
  
  Portré? Több annál. Bizonyos, hogy nem megrendelésre készült, hiszen Márffy megtartotta a képet. A nyári délután idilljét, a finom női szépség iránti rajongását festette bele. Krúdy Ilona talán a verandán ül, talán a szobában az ablak előtt, nehéz eldönteni, de nincs egyedül, kinéz a képből. Szép arcát, figyelő szemét olyan valaki felé fordítja, aki talán éppen hozzá beszél. A festő a háttérbe húzódik, elbűvöli az ellesett pillanat. Krúdy Ilona fénylő, légies lénye komolyságot, liliompárhoz hasonló, simogató kezei, ártatlanságot, szelídséget sugallnak. A világos és sötétebb foltokra, a hajlékony vonalak melódiájára épített kompozíció, az egymásba olvadó színek érzékisége tették olyannyira népszerűvé ezt a festményt, Márffy harmincas években készült alkotásainak kiemelkedő darabját.
  
  VÉDETT
  Analógiák A festmény hátoldala-Vigadó Galéria-beli kiállítási címke Márffy Ödön: Zdenka és Csinszka, 1930, magántulajdon Márffy Ödön: Fekvő Zdenka, 1926, Magyar Nemzeti Galéria Krúdy Ilona könyvének címlapja PROVENIENCIA
  Márffy Ödön tulajdonában a művész haláláig (1959)
  Márffy Ödön özvegye tulajdonában 1984-ig
  Művészeti Alap tulajdona 1984-ben;
  A jelenlegi tulajdonoshoz a Qualitas Galéria közvetítésével került a 80-as évek végén
  
  KIÁLLÍTVA
  Műcsarnok: Az OMKT 75 éves fennállása emlékére rendezett Jubileumi kiállítás, 1936. május-június: 62. t.
  Ernst Múzeum, Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása, 1958. május: 32. t.
  Negyedik Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, 1958. november:
  Varsó, Muzeum Historyczne Warszawy: Wyslawa Prac Malarskich - Márffy Ödön, Wengry, 1958-59.
  Székesfehérvár: Csók István Képtár: Gresham és köre, 1967. október-1968. február.: kszn.
  Vigadó Galéria: Márffy Ödön festőművész kiállítsa a művész hagyatékából, 1984. február 9.-március 8. kszn.
  Szekszárdi Művészetek Háza kiállításai, 4.: Márffy Ödön emlékkiállítás. 1985. július 9.-szeptember 22.: kszn.
  Nagykanizsa, Hevesi Sándor Művelődési Központ: Márffy Ödön emlékkiállítás, 1985. október 4.-november 10.: kszn.
  Ernst Múzeum: Márffy és múzsái, 2003. július 20.-augusztus 27.: 29. t.
  
  REPRODUKÁLVA
  Műcsarnok: Az OMKT 75 éves fennállása emlékére rendezett Jubileumi kiállítás, 1936. május-június, képes tárgymutatója
  Negyedik Miskolci Országos Képzőművészeti kiállítás, 1958. november, katalógus: 16. l.
  Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, 1958. katalógus: l.
  Élet és Irodalom, 1958. november 14.
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina, 1966. 30. tábla
  Székesfehérvár: Csók István Képtár: Gresham és köre. katalógus, 1967.
  Hegyvidék, 1976. június, 2. sz.: 1. l.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest: Corvina, 1978.: 20. tábla
  Élet és Tudomány, 1979. márc. 16. 336. l.
  Vigadó Galéria: Márffy Ödön festőművész kiállítsa a művész hagyatékából, 1984. február 9.-március 8. katalógus.
  
  IRODALOM
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina, 1966.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, Corvina, 1978.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy és múzsái. . Budapest: Ernst Múzeum, 2003.
  Krúdy Mária: Az első család. in Krúdy világa. Szerk. Tóbiás Áron. Budapest, Osiris, 2003. 11-36. l.
  RZ
Márffy Ödön - Férfi narancs háttér előtt
1. A fiatal Márffy négy éves párizsi ösztöndíj után 1906. őszén tért vissza Budapestre. Jóllehet az École des Beaux-Arts-ban az akadémikus Fernand Cormon osztályába járt - nota bene, e konzervatív mester keze alól akarva-akaratlanul olyan újító világnagyságok kerültek ki az idők folyamán, mint Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Matisse vagy Soutine - Márffy már kezdetben is az impresszionisták és posztimpresszionisták festészete iránt vonzódott. Hamarosan azonban az akkor fellépő fauve-ok, elsősorban Matisse hatása alá került. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a modern magyar festészet soha annyira nem állt a szinkronban párizsi művészet fejlődésével, mint a század első évtizedében, ahogy ezt Márffy, Czóbel, Berény, Bornemisza, Perlrott és mások fauve ihletésű alkotásain is lemérhetjük.
  
  A szivarozó férfi portréja 1906-ban - vagy legkésőbb 1908-ban készült. A vászon hátoldalán és a vakkereten lévő autográf feliratok 1906-ot mutatnak, de mintha a vásznon lévő évszámot utóbb 1908-ra javította volna Márffy. Akárhogy is áll a dolog, a képet már minden bizonnyal Magyarországon festette, akárcsak legimpozánsabb fauve-os műveit: a "Nyergesi lány", "Fiú és lány zöld padon" vagy a "Fürdő nők" címűeket. Portrénkat bizonyára nem kiállításra szánta, ezért aztán különösen könnyeden és szabadon festhetett, anélkül hogy kitette volna művészetét az értetlen szemlélők csípős megjegyzéseinek. Ugyancsak valószínűtlen, hogy a kép megrendelésre készült volna. Annak kiderítése, hogy pontosan kit ábrázol a festmény, még várat magára. Feltehetően Márffy ismerettségi köréhez tartozó pesti polgár volt az egész alakos portré modellje, talán az ú.n. "balszélfogó asztaltársaság" tagja, ahová Márffy a Thália színház körével, valamint a szellemi élet olyan más kiválóságaival járt együtt, mint Móricz, Kosztolányi, Gulácsy vagy Fülep Lajos. Tudjuk, hogy a társaság tagjai közül Márffy többeket örökített meg vásznon: így Hevesi Sándort, Gulácsy Lajost, Kerpely Jenőt.
  
  A portré megfestése szokatlan, önfeledt művészi szabadságról árulkodik. Mintha csak rajzolna az ecsettel. A széles, gyors, "satírozó" mozdulatokkal felkent festék Matisse hatását tükrözi. Színhasználata is "vad", bár ezúttal nem a fauve-ok által előnybe részesített tiszta színek kontrasztjára épít, hanem a sárga és narancssárga erős tónusait ütközteti a későbbiekben is kedvelt liláskék világosabb és sötétebb foltjaival. Az éppenhogy jelölt üres teret - amelynek mélységét is csak narancssárga árnyékolással jelzi a festő - hosszában teljesen kitöltő férfi alakja szinte vibrál a fényben, miközben mozdulata, zsebredugott keze, a szivar tartása nyugodt magabiztosságról árulkodik. E kép a magyar festészet Nyolcak előtti korszakának izgalmasan modern alkotása.
  Analógiák Márffy Ödön: Nyergesi lány, 1908, magántulajdon Matisse: André Derain portréja, 1905, Tate Gallery, London
  
  IRODALOM
  Kárpáti Aurél: Emlékezés a "balszélfogóra". in Magyar Nemzet, 1961. március 5.
  Zolnay László: Márffy. Budapest: Corvina, 1966.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, Corvina, 1978.
  RZ
Márffy Ödön - Kilátás a Como-i tóra (Kilátás az erkélyről)
1. Márffy Ödön a húszas évek második felétől kezdve talált rá arra rendkívül dekoratív, az École de Paris világával rokon stílusra, amely a kor legsikeresebb festői közé emelte Magyarországon. Ettől kezdve bőséggel jelentek meg kiállításairól a magasztaló beszámolók. Egyik kritikusa például így lelkesedett: "Márffynak gyönyörűség a látás és ezért gyönyörűség nekünk látni a képeket, amelyeken azt mutatja: így látom a világot (...) mindenek fölött az atmoszférát, amelynek violás, sárgás, ezüstös és gyöngyszínű fátyola ráborul mindenre és egységes tónusba foglalja az expresszív erejű, frissen villanó színeket. A legnemesebb férfilíra zeng a képeken, a kritikus szeretne egyszerű néző lenni és csak azt mondani: gyere, néző, gyönyörű." Tájképei közül különösen keresettek voltak azok, ahol a táj fátyolos hangulatát emberi érzelmekkel kapcsolta össze.
  
  Márffy Ödön már párizsi tanuló éveitől kezdve rendszeresen járt Olaszországba festeni. Különösen vonzódott Észak-Olaszországhoz, a Como tó vidékéhez, ahol érett korszakának e jellegzetes alkotása is készült. Mint hasonló hangulatú társasági, kerti, tóparti jelenetein a táj bravúros megfestése mellett a művész ezúttal is intim világba enged bepillantást úgy, hogy közben megtartja a jelenet diszkrét varázsát. Semmit sem mesél el, pusztán sejtet. A hegyek lábánál kiöblösödő tóra hotel vagy villa erkélyéről látunk. A szőlőlugasos teraszon meghitten üldögélő fiatal nő épp túl van a reggelin vagy az uzsonnán. A vele szemben lévő teríték és a hívogató, üres nádfotel mutatja: nincsen egyedül, kedvese (talán maga a festő?) csak egy pillanatra hagyta magára, hogy az simogató, késő nyári napsütésben élvezze a hegyek és a víztükör látványát, a fodrozódó tó felől fújó szellőt. Idill, nyugalom és harmónia, életszeretet - virtuóz, könnyed ecsetjárás, lazúrosan egymásbaolvadó színek: ez Márffy örök népszerűségének titka.
  RZ
Márffy Ödön - Zenebohóc akrobatalánnyal (Bohóc)
1. Reprodukálva:
  Rockenbauer Zoltán: Márffy, Makláry Artworks, 2006. oeuvre kat.sz. 4.8.2.3.2.360.o.
Márffy Ödön - Pirostetős ház (Falu)
1. A fiatal Márffy Ödön négy éves párizsi ösztöndíja során az École de Beaux-Arts tanáraitól a mesterséget sajátította el, diáktársaitól pedig azt a friss, modern ládásmódot, amely a századelő francia metropoliszát olyan vonzóvá tette a művészvilág előtt. Az Akadémia falai közül kiszabadulva Márffy rendszeresen eljárt a természetbe illetve kisvárosokba festeni, Párizs-környéki, bretagne-i, bruges-i helyszíneket látogatott. Hazájába visszatérve aztán látható örömmel fordult a magyar táj iránt is: képzeletét megragadták a délbaranyai gyümölcsösök, a somogyi dombok, a zebegényi vagy a nyergesújfalusi Duna-part. Legszívesen barátja, Kernstok Károly nyergesi birtokán időzött, ahová Czóbel Béla, Czigány Dezső és mások is el-eljártak festeni. Márffy Párizsból különféle hatásokat hozott magával: Gauguin, Van Gogh, Bonnard és a fauve festők élénk színei illetve Cézanne szigorúbb szerkesztésmódja egyaránt magával ragadta. Nyergesújfalun Kernstok Károllyal és Czóbel Bélával kölcsönhatásban összegezte franciaországi tapasztalatait, amely kirobbanó, energikus fauve-os periódusának kialakulásához vezetett. Az évtizedfordulón aztán stílusa konstruktívabb irányba fordult.
  A Falu című képe az évtizedvégi útkereső periódus alkotása. Bár élénk, bő foltokban feltett kolorittal, a kontrasztok kihasználásával festette meg a tájat, a valóságos látványtól mégsem rugaszkodott el úgy, mint ahogyan egyik-másik fauve képén tette. Ezúttal nem keresi a rajzos megoldásokat, kontúr nélkül fest. A középpontba állított, piros tetős, fehér házat, nagy, sárga, kék, zöld pamacsokkal veszi körbe, a színek egymáshoz való viszonya adja ki a fákat, a talajt, a táj domborzatát, s ekként a perspektívát. A lendületes, vastag vonásokkal felvitt festék, a tavaszi eső utáni falusi táj üde leheletét érzékelti. A szertelen foltok kavalkádját a lila deszkakerítés rácsai zabolázzák meg.
  
  Kiállítva:
  Budapest, Kieselbach Galéria: Modern magyar festészet legszebb képei1892-1912. 2003. november 22 - 28.
  
  Reprodukálva:
  Kieselbach. Selection from the Kieselbach’s offer. Budapest, 2002. 27.
  Kieselbach Tamás (szerk.): Modern magyar festészet 1892-1919.Bp. 2003. 512.: "Falu"Rockenbauer Zoltán: Márffy. . Bp. 2006.: 363.
  Életműkatalógus szám: 5.5.4
  
  Irodalom:
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest: Corvina, 1978.
  Rockenbaur Zoltán: Márffy. . Bp. 2006.: 363.
  RZ
Márffy Ödön - Kilátás a műteremből
1. Reprodukálva: Rockenbauer Zoltán: Márffy (monográfia és életműkatalógus), Budapest, 2006. oeuvre kat.sz. G 5.4.2
Márffy Ödön - Zebegényi téglagyár a Dunánál (Tájkép gyárral)
1. Ritka pillanat, amikor a magyar modernizmus hőskorából származó, kiváló kvalitású festmény kerül elő hosszú évek lappangását követően. Horváth Béla művészettörténész gyűjteményéről sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy a "Nyolcak" festőitől származó főművek is találhatók benne, így 2006-ban a reveláció erejével hatott, amikor a Kieselbach Galéria bemutatta a hagyatékot.
  Az első magyar avantgárd csoport, a "Nyolcak" közel száz esztendeje, 1909. december végén a Könyves Kálmán Szalonban lépett színre botrányt kavaró, akkor még "Új Képek" címen rendezett tárlatával. Majd már "Nyolcak" néven 1911 áprilisában a Nemzeti Szalonban állítottak ki, festményeikkel ezúttal még nagyobb feltűnést kiváltva mint egy évvel korábban. A hangos sajtópolémiával, vitaestekkel, irodalmi és zenei rendezvényekkel kísért kiállítások lázba hozták a magyar kulturális közvéleményt. Az ellenzők népes táborával szemben a "Nyolcak" a kor legnagyobb művészeiben leltek szövetségesre: Ady Endre és a Nyugat folyóirat köre éppúgy melléjük állt, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó és az akkor alakult Új Magyar Zeneegylet (UMZE).
  Márffy Ödön volt a csoportból az, akinek a Fürdő nők című fauve-os kompozíciója talán a legnagyobb értetlenséget váltotta ki a kritikusokból az "Új Képek" tárlaton. Márffy korábban Párizsban ismerkedett meg a modern francia festészettel, és a legnagyobb hatást rá Matisse és a fauve-ok valamint Cézanne művészete tette. Hazatérve Kernstok Károly nyergesújfalui birtokán csiszolta ki saját egyéni látásmódját, amely a Kernstok vezetésével hamarosan megalakuló festőcsoport egyik legmarkánsabb alkotójává avatta.
  1910 augusztusában, már a Nyolcak második tárlatára készülve Márffy így írt barátjának, a művészetfilozófus Fülep Lajosnak: "A hosszú vajúdásnak és gondolkodásnak most érzem eredményét, sok dolgot leszűrtem. Fordulóponton vagyok a pikturában és nagy kedvvel sokat dolgozom." A festő megjegyzéséből tudjuk, hogy ez volt az az időszak, amikor a korábbi zabolátlan, fauve stílusát - jórészt Cézanne újrafelfedezésének következtében - konstruktívabb irányba mozdította el. A nevezetes kiállításra már ebben az új szellemben dolgozott nagyméretű aktos vásznain illetve tájképein.
  Míg korábban, részben Rippl-Rónai hatására szívesen festett idillikus kisvárosi képeket, parkokat, az évtizedfordulóra a tájak szerkezetesebb megfogalmazásának kedvelt témája a külvárosi utcakép és a gyárépület lett. Jó néhány ilyen alkotását ismerjük ebből a korszakból, amelyek közül a legszebbeket, mint pl. a Nemzeti Galéria állandó kiállításán szereplő "Régi váci vám" illetve a magántulajdonban lévő "Zebegényi téglagyár" címűeket a korszak főművei között tartjuk számon.
  A nagyközönség számára hosszú idő után először tavaly bemutatott "Zebegényi téglagyár a Dunával" - a festői stílus és a szignó-típus alapján bizonyossággal megállapítható - ugyanebben a korszakban született, és nem más, minta "Zebegényi téglagyár" címen ismert festmény párdarabja.Márffyt az ipari épületek témájának feldolgozásában nem vezették szociális szempontok, vagy bármiféle társadalmi mondanivaló: kizárólag a látvány,a horizontális, diagonális és átlós struktúrák, a fény és a színek játéka okozta öröm volt e művek szervező ereje. A kompozíciót szinte egyetlen viharos lendülettel, már-már egy gesztussal vázolta fel a javítgatások, a pontosítgatás lehetőségének kizárásával. A határozott mozdulatokkal meghúzott kék és zöld kontúrok kitöltése sebes ecsetvonásokkal a festő lelki szabadságáról és egyben magabiztosságáról tanuskodnak. Márffy ezen a képen egy, mindössze néhány percig tartó pillanatot ragad meg mesterien: azt, ahogy a nap eltűnik a távoli dombok mögött, de utolsó sugárainak vörös reflexfénye még beragyogja a tájat, és feltüzesíti annak színeit. A rendkívül takarékos eszközökkel, de változatos kolorittal és kihagyásokkal megoldott képen pusztán egyetlen zöld csíkkal érzékelteti, ahogy a smaragdzöld folyópart visszatükröződik a Duna vizében, néhány sárga, kék és narancs színű téglalappal jeleníti meg előttünk a gyár épületének formáit. A síkság, a folyó, ház és kémény egymásra merőleges vonalainak szigorát a dombok lekerekített formái és az alkonyi égen úszó, paletta alakú felhő oldják. Bravúros, fölényes festészet, amely Márffy legfelszabadultabb alkotásainak sajátja.
  
  Reprodukálva:
  Rockenbauer Zoltán: Márffy, Makláry Artworks, 2006. oeuvre kat.sz. 5.2.2 196.o.
  
  Proveniencia:
  Horváth Béla gyűjteménye
  
  Kiállítva:
  Budapest, Kieselbach Galéria: Horváth Béla művészettörténész gyűjteményének hagyatéki kiállítása. 2006. március 8 - 14.Győr,
  Városi Művészeti Múzeum: . 2006. március - áprilisReprodukálva
  Rockenbauer Zoltán: Márffy. .Bp. 2006.: 196.; 361. l.. Életműkatalógus szám: 5.2.2
  
  Irodalom:
  Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, Corvina, 1967.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest: Corvina, 1978.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy. . Bp. 2006.
  RZ
Márffy Ödön - Modell
1. Kiállítva: Márffy Ödön műveinek kiállítása, Vigadó Galéria, 1984.
  Reprodukálva: Rockenbauer Zoltán: Márffy (monográfia és életműkatalógus), Budapest, 2006. 391.1.oeuvre kat.sz. G 3.2.2.5.2
Márffy Ödön - Hegyi táj
1. Proveniencia:
  Egykor Bartha István gyűjteményében
  
  Kiállítva:
  1928: Ernst Múzeum, Csók, Márffy és Lux műveiből. 126. tétel
  1929: Nürnberg, Exposition des artists Hongrois
  
  Reprodukálva:
  Pátzay Pál: Márffy Ödön művészete, Paul Gordon, 1928. 26. ff tábla
  Lehel Ferenc: A haladó művészet, 1929, Budapest. 107. ff tábla
  KUT kiállítási katalógus, 1929 január, a "Kiállító művészek egyéb munkái" címszó alatt
  Revue Moderne des Arts et des la Vie. 1929. No. 19. 18. lap
Márffy Ödön - Tavasz
1. Márffy Ödön, több mint fél évszázadot átfogó életművének minden egyes darabján felfedezhető a pályakezdés éveiben megélt két reveláló erejű művészi tapasztalat hatása: Rippl-Rónai képeivel való találkozás és a francia fauve-ok, elsősorban Matisse újszerű művészi elveinek befogadása stílusformáló élményt jelentettek a fiatal festő számára. Legjobb kortársaihoz hasonlóan Rippl művei egy olyan utat jelöltek ki Márffy fejlődésében, mely a fáradt, unalmas, akadémikus oktatás, a meghaladni kívánt múlt helyett friss impulzusok felé vezetett. Visszaemlékezésének néhány mondata jól kifejezi e századfordulós művészgeneráció Párizs-központúságát, azt a vonzalmat, mely a magyar reformnemzedéket a franciás ízlésű művészet felé terelte: "Egy budapesti kiállításra vetődtem be, ahol csapnivalóan rossz képek között egy kis kép ragadta meg a figyelmemet. Öreg férfiarcképet ábrázolt, a festője Rippl-Rónai volt. Nagyon foglalkoztatott a kép és benső örömmel töltött el, mert magános kísérletezéseimre valami igazolásfélét véltem benne felfedezni. Nem volt már itthon maradásom, külföldre vágyakoztam. Előbb Münchenbe kerültem, de München nem tudott lekötni. Ismeretlen erő hajtott Párizsba." Márffy 1902 és 1906 között az École des Beaux-Arts-on tanult, 1906-ban már szerepelt a korszak egyik legfontosabb kiállításán, a Salon d’Automne-on. A világ minden tájáról Párizsba áramló, egymással barátkozó, versengő művészek, a számtalan, újabbnál újabb törekvéseket bemutató kiállítás, a nyüzsgő kávéházak világa, a nagypénzű és jó szemű amerikai mecénások által fenntartott társasági élet inspiráló közeget nyújtott Márffy számára is. Magával ragadta Cézanne és Matisse művészete. A fauve-ok autonóm, valós látványtól elszakadó színkezelése - mint képünk is igazolja - az egész életművön keresztül vonuló inspirációt jelentett. De a Matisse-követők harsány színvilága nála idővel megszelídült, képeit könnyed, lendületes formaadás, életörömöt sugárzó tiszta festőiség jellemzi.
  Márffy, Párizst megjárt, modern szemléletű társaival 1911-ben megalakította a Nyolcak nevű művészcsoportot, mely a francia impulzust felhasználva kívánta megújítani a magyar festészetet. A viszonylag rövid életű, de szinte felmérhetetlen hatású társaság szétbomlása után Márffy az École de Paris nemzetközi stíluskörébe kapcsolódott. A Cézanne festészetében gyökeredző konstruktív, szerkesztő szemlélet, a kubizmuson és expresszionizmuson átívelő modern művészi hagyományt mindvégig hűen követte, de par excellence festői alkatának jobban megfelelt a két világháború közötti párizsi iskolára jellemző oldott, szabad formálás, a tudatos konstrukciót sokszor háttérbe szorító könnyed dekorativitás. Ez a művészi felfogás tükröződik a Tavasz című képen is. Az egymásba olvadó, fluktuáló színekben, a minden tétovázástól mentes, lendületes, szinte spontán ecsetvonásokban egy sziporkázó festői temperamentum érzéki mohósága nyilvánul meg.
  Márffy harmincas években készült művei néhány jellegzetes téma köré csoportosulnak. A csendéletek és portrék mellett kedvelt motívuma volt a víz, a vitorlások, de talán egyikhez sem nyúlt oly gyakran és akkora lelkesedéssel mint a duzzadó erejű lovak és az őket megzabolázó lovasok képi megformálásához. A háborítatlan természettel összeolvadó ember harmóniája, egy szinte panteisztikus világszemlélet bontakozik ki ebből a festői sorozatból. A ló és lovasát ábrázoló, sokrétű, számos értelmezést felkínáló képtípus évezredes művészi hagyományba illeszkedik. A görög vázaképek mestereitől kezdve, Picassón át a témát talán legbővebben kifejtő Marino Mariniig művészek sora nyúlt feltűnő előszeretettel e témához. Az erő, vitalitás, a mindennek életet adó energia képi megjelenítésének - a prehisztorikus kultúráktól napjainkig nyomon követhető - örök vágya öltött testet e kompozíciókban. Az emberi test helyett sokáig csupán állatok, robosztus erejű bikák, feszülő izmú antilopok képeivel igyekeztek megragadni, maradandó jelben rögzíteni a mindenütt jelenlévő, mindent mozgató természeti energiát. Talán a klasszikus görög szobrászat adta az első példákat a ló és a mozgásban lévő férfiakt együttes képi újrafogalmazására, s e hosszú és sokágú történetet olyan remekművek illusztrálják, mint a athéni Parthenon frízei, Leonardo lovasszobra vagy éppen Kernstok programadó képe, a Lovasok a vízparton.
  Márffy témaválasztására egy újabb keletű tradíció is elgondolkodtató magyarázatul szolgálhat. A XX. századi modern festészet születése elválaszthatatlanul összeforrt az aktábrázolás egy merőben új értelmezésével. Matisse vagy Picasso korai aktképei lázadást jelentettek az ellen a - még az akadémizmussal konfrontálódó impresszionisták által is elfogadott - doktrína ellen, miszerint a festő ne legyen több, mint "érzékeny és jól értesült fényképezőgép". A természetbe helyezett akt éppen absztrakt, meghökkentő, szimbólumokkal telített volta miatt vált a múlt század első évtizedeiben az egyik legfontosabb, leginspirálóbb művészi témává. Magyarországi karrierjét kitűnően igazolja a Magyar Nemzeti Galéria néhány hónappal ezelőtt bezárt Árkádia tájain című kiállítása. Az itt bemutatott neoklasszikus stílusú aktkompozíciók, Szőnyi, Aba-Novák, Patkó és társaik képei Márffy festményével az ideális emberi létezés utáni vágy keresésének közös nevezőjén találkoznak.
  Az irizáló színektől vibráló, szinte absztrakt táji kulissza előtt találkozó figurák, a rózsaszín árnyalatú, ágaskodó ló és meztelen lovasát hordó, vörösen sugárzó társa egy harmonikus, belső derűtől áthatott, idilli természetfelfogás képi kifejezői. Az egységben láttatott világ olyan vizuális szublimációja, mellyel csupán Egry József anyagtalan, fénytől átitatott kompozíciói állíthatók párhuzamba.
  MP
Márffy Ödön - Nyergesi lány
1. Az utóbbi egy-két év aukcióinak kiemelkedő eredményeiből jól látható, hogy a gyűjtők, műértők részéről egyre élénkebb figyelem kíséri a magyar festészet olyan remekműveit, melyek stílus és kvalitás tekintetében is szervesen beilleszthetők a kortárs európai művészettörténet fő sodorvonalába. Rippl-Rónai alkotásai már hosszú évek óta a francia Nabis-k képei mellett láthatók Nyugat-Európa és Amerika múzeumaiban, sőt művészetét az aukciók közönsége is egyenrangúként kezeli Maurice Denis-vel, Vuillard-al vagy Aristide Maillol-al. Az elmúlt évtized néhány nagy kiállítása azzal a tanulsággal is szolgált, hogy a XX. század első évtizedében a progresszív magyar festők egy csoportja - hasonlóan Rippl-Rónaihoz - tökéletes szinkronba került a legmodernebb európai irányzatokkal. Az 1999-ben, a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville-ben bemutatott Le Fauvisme ou l’épreuve du feu című kiállítás már együtt kezelte a magyar neósokat Matisse-al, Derain-al és francia társaikkal. A mozgalom bemutatásánál, a művészek kiválasztásakor a rendezők elsősorban a művek stiláris karakterére koncentráltak, s elvetették a hagyományosabb megközelítést, mely a fauve-okat, mint jellegzetesen francia művészcsoportot definiálta. A katalógus magyar művészekre vonatkozó tanulmánya elsősorban a nagybányai neós mozgalomra koncentrált, s így számos - műveikben jellegzetes fauve stílusjegyeket felmutató - hazai alkotó kimaradt a tárlat anyagából. Mégis, a kiállításon bemutatott alkotásokat, Matisse, Vlaminck, Kees van Dongen vagy éppen Jawlensky műveit látva - ugyan csupán képzeletben - teljes joggal közéjük illeszthetjük most vizsgált képünket, Márffy Nyergesi lány című alkotását is. Az újra felbukkanó festményt stiláris jellegzetességei, kvalitása, a benne megnyilvánuló szabadjára engedett, minden gátlás alól felszabaduló alkotói fantázia a XX. század első évtizedének egyik európai értékű magyar művévé avatja. Különlegességét fokozza, hogy Márffy legkorábbi fauve-os képei közé tartozik: a szakirodalom egyöntetűen 1906 körülre, vagyis a festő Franciaországból való hazatérésének idejére datálja.
  Márffy Ödön pályakezdését két tényező befolyásolta döntően: Rippl-Rónai képei és a francia fauve-ok művészete. Életműve tökéletesen igazolja, illusztrálja a modern magyar festészet Párizs-központúságát. Mikor a külföldi tanulmányút lehetősége megadatott számára először Münchenbe ment, de - éppen Rippl műveinek hatására - néhány hónap után tovább indult Franciaország felé. A korabeli hangulatot jól jellemzik Bölöni György szavai, aki a század eleji Montparnasse "magyar negyedének" krónikásaként küldte cikkeit, kritikáit a hazai lapokba: "Bécsnek, Münchennek már letűnt a csillaga régen. Gyorsan fut át rajtuk a párizsi expresszvonat." Márffy Párizsba érkezve először a Julian Akadémián, majd - 1902-től 1906-ig - az École des Beaux Arts-on tanult. A szigorú akadémiai szellemű oktatás mellett azonban fontosabb, meghatározóbb élmények érték az iskola falain kívül: Van Gogh, Matisse és Cézanne művei ragadták meg alkotói fantáziáját, irányították művészi fejlődését. Párizsban ismerkedett meg Czóbel Bélával, s a magyar radikális értelmiség jelentős alakjaival is: Bölöni Györgyel, Fülep Lajossal és Ady Endrével. Bár 1906-ban több képével szerepelhetett a Salon d’Automne tárlatán, mégis már ebben az évben, öt esztendős párizsi tartózkodás után hazatért Budapestre. Első jelentős itthoni kiállítását 1907-ben, az Uránia műkereskedésben rendezte Gulácsy Lajossal közösen. Itt figyelt fel művészetére Rippl-Rónai József, aki felajánlotta számára kelenhegyi úti műtermét és meghívta magához Kaposvárra, a Róma-villába. Kernstok Károllyal való meghatározó barátsága is ebből az időből datálódik. Több nyarat töltött vele és művészbarátaival, a későbbi Nyolcak több tagjával Nyergesújfalun. A Kernstok körül szerveződött baráti társaság nem csupán képzőművészekből állt: olyan szellemi csoport alakult itt, melynek tagja volt Jászi Oszkár vagy Bölöni György, s a polgári radikális értelmiség számos más jelentős alakja. Minden valószínűség szerint Nyergesújfalun készült a most vizsgált nagyméretű festmény is, ennek a friss, pezsgő szellemi, művészi közösségnek, alkotói klímának őrzi maradandó emlékét.
  A röviddel hazatérése után készült Nyergesi lány magán viseli azoknak a friss impulzusoknak a nyomát, melyeket Márffy Párizsban, a formálódó új művészet szülőhelyén megtapasztalt. Jellegzetes fauve stílusjegyek egyesülnek eredendően festői, könnyed művészi karakterével. A nagyvonalú, dekoratív, összefoglaló látásmód, a tompítatlan, tiszta kolorit és a kifejezés erejét fokozó tudatos formatorzítások a "vadak" alkotói módszereit idézik. Az arcon felvillanó harsány színek Jawlenszky, Kees van Dongen és Matisse műveit juttatják eszünkbe. A nagy foltok határain kivillanó karton szintén merész fauve-os gesztus: a franciák mellett megtalálhatjuk a magyarok közül Czóbel és Ziffer korai művein egyaránt. A közeli nézőpontból ábrázolt, szinte a teljes képsíkot betöltő figura alkalmazása ugyancsak Matisse elveit, hitvallását idézi: "ami engem leginkább érdekel, az sem nem a csendélet, sem nem a tájkép, hanem az emberi alak." Az éles, vakító naptól hunyorgó, kezét félénken arca elé emelő lány alakját vékony, dallamos kontúr övezi, a közrefogott nagy foltokat nyers, lendületes, szoros ritmusba fogott ecsetvonások modellálják. De ami mindezek mellett tökéletesen egyénivé, páratlanná avatja Márffy művét, az a festői eszközök, a szabadon alkalmazott kolorit és a minden kötöttség alól felszabaduló ecsetkezelés kalligrafikus szépsége. A karton tükörsima felületén akadálytalanul szaladó vonalak nem csupán a mozgás lendületét viszik a színek közé, de egyben a gátak alól felszabaduló alkotói állapot személyes kézjegyei, önmagukban is artisztikus lenyomatai. 1907-es, első hazai kiállításának katalógusában Márkus László is korai műveinek ezeket a jellegzetességeit emelte ki: "egy pillanat alatt kiválasztott színek, semmi a dolgok tudott, objektíven megismert formáiból, csupán ritmikus vonalak, amelyek átkígyóznak a kép felületén, körülfutják a lüktető színek foltjait és belevesznek a sugarak mámoros boszorkánytáncába; semmi részlet, csupán a nagy összefoglalás percében szükségesnek látott vonalak...; semmi plasztikus felület, csupán színegységek, amelyek önálló és külön való életet élnek."
  Márffy festményén olyan önfeledt, tiszta művészi szabadság nyilvánul meg, mellyel a magyar művészet történetéből csak Dénes Valéria néhány csendélete, vagy Kernstok kiemelkedő műve, a Fának támaszkodó fiúakt állítható párhuzamba. A Nyergesi lány a magyar festészet egyik ritka pillanatát idézi: olyan mű, melyben Márffy kivételes közelségbe került a tiszta, par excellence festőiséghez.
  
  KIÁLLÍTVA:
  A Nyolcak és Aktivisták köre. Székesfehérvár-István Király Múzeum, 1965.
  Wystava Osmy a Aktivistu Madarské Revolucni Umeni 1909-1926. Prága-Bratislava, 1976.
  L’art en Hongrie 1905-1930. Art et révolution. Saint-Etienne-Musée d’art et d’industrie, 1980.
  The Hungarian Avantgarde, The Eight and the Activists. London-Hayward Gallery; Róma-Palazzo Barberini; Genova-Teatro del Falcone; Párizs-Musée d’Art Moderne de la Ville; 1980.
  Nyolcak és Aktivisták. A Magyar Nemzeti Galéria és a Janus Pannonius Múzeum kiállítása, 1981.
  Márffy Ödön kiállítás. Vigadó Galéria, 1984.
  Márffy Ödön emlékkiállítása. Szekszárdi Művészetek Háza és Hevesi Sándor Művelődési Központ-Nagykanizsa, 1985.
  
  REPRODUKÁLVA:
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, 1978. (1.kép)
  
  PROVENIENCIA:
  Egykor Márffy Ödönné tulajdona
  Amerikai magángyűjtemény
  
  IRODALOM:
  Zolnay László: Márffy. Budapest, 1966.
  Passuth Krisztina: A nyolcak festészete. Budapest, 1967.
  Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, 1978.
  Márffy Ödön és Gulácsy Lajos képeinek kiállítása. Uránia Műkereskedés, 1907. Katalógus Márkus László bevezetőjével.
  Bölöni György: A magyar negyedből. In.: Magyarország, 1906. július 29.
  MP
Márffy Ödön - Napraforgós csendélet (Napraforgók üvegvázában)
1. Kiállítva:: 1930: Ernst Múzeum, CXI. Csoportkiállítás, 54. tétel és 1933: München, Galerie Heinmann, 19. tétel
Márffy Ödön - Zöldfalú biliárdszoba
1. A Nyolcak 1911-es tárlata idején Bölöni György tanulmányt közölt Márffy Ödönről az Aurorában. "Sok éve már, egyszer - a párisi Salon d’Automne-ban, a Gauguin-kiállítás idején, néhány interieur-je függött Márffynak - emlékezett vissza - (...) ott nézett le pár Belgiumban készült szimpatikus kép. Sárgafalu szobák, csöndes korcsma büffével, hol rendbesorakoztak üvegek, pihenő billiárdasztal, szekrény virágokkal, a más ilyenek, nem annyira festői, mint inkább pszichológiai jelzések arra az időre, ami bekövetkezett. (...) Meglepett az átélés demonstrálása, amely élményekké avatott igen egyszerű és jelentéktelen dolgokat."
  Márffy négy évnyi felkészülést követően 1906-ban állított ki először a nevezetes Őszi Szalonon, még azt megelőzően, hogy Magyarországon is bemutatkozott volna párizsi és bruges-i képeivel. A franciaországi tanulóévek során az akadémiai stúdiumok mellett megismerkedett a korszak legmodernebb irányzataival, és leginkább Cézanne konstruktív szerkesztése, valamint a nabik majd a fauve-ok kolorizmusa volt rá hatással. E periódusból az utóbbi évek kutatása következtében számos intim hangulatú enteriőrjét ismerjük, amelyek jól mutatják az útkereső fiatal festő különböző irányú próbálkozásait. Ha három, szinte azonos témájú festményét a Zöldtapétás szobát (6.5.1), a Zöldfalu biliárdszobát (6.5.2) és a Zöld szobát (6.2.) együtt vizsgáljuk, nyomon követhetjük, miként haladt Márffy az egyszerűsítés, a stilizálás és egyben a konstruktív szerkesztés irányába, amelynek végpontján egyik főműve, a Zöld szoba megfestésekor már szinte teljesen négyszögekre redukálja a kompozíciót. A két billiárdszobás festmény még Bonnard és Vuillard enteriőrjeit juttatják eszünkbe: de az aprólékosabban, zsúfoltabban megfestett "Zöldtapétás szobához" képest a "Zöldfalu biliárdszoba" már sokkal inkább a nagy felületekre koncentrál. A részletek leegyszerűsödnek, a háttérben kinyíló ajtó, az ablaküveg kristályos szerkezetűvé bontja a teret. A struktúra keménységét Márffy - a rá később is oly’ jellemző ellenpontozásként - az olvasgató nőalak és a sublóton elhelyezett virágcsokor meghitt látványával oldja fel.
  
  Hátoldalán kiállítási cédula (Billiárdszoba ?)
  Kiállítva: Nagyvárad, Vármegyeház nagyterme: Márffy Ödön kiállítása, 1909. április 11 - 20. : 17. t.: "Billiárdszoba"
  Reprodukálva: Rockenbaur Zoltán: Márffy. . Bp. 2006.: 178.; 375.
  
  Irodalom:
  Fülep Lajos: Salon d’Automne. In: Szerda, 1906. október 31.
  Bölöni György: Márffy Ödön. In: Aurora, 1911. 7. sz. (április 29.) 119-121.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön tanulóévei. A párizsi ösztöndíj (1902-1906). In: Ars Hungarica, 2005. 1. sz. 109-140.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy. . Bp. 2006.
  RZ
Márffy Ödön - Tájkép tóval (Sziklás part)
1. Szerepelt a BÁV 20.képaukcióján, 1969.május Kiállítva: Márffy Ödön műveinek gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, Bp. 1958.
  Reprodukálva: Zolnay László: Márffy. Budapest, 1966.36.kép, Rockenbauer: Márffy, Bp. 2006.372. o. oeuvre kat. 5.9.7.2.1
  Proveniencia: egykor Márffy Ödönné (1967-ig), majd Várkonyi Zoltán (1967) tulajdonában
Márffy Ödön - Kertvendéglőben, 1930-as évek eleje
1. A kép előterében, világossággal és fénnyel telített jelenet látható. A háttérben a már - már sötétbe burkolódzó, csak a zöldes égbolt előtti emeletes ház kivilágított emeleti ablakai jelzik az estébe hajló délutánt. E kép idézi a Szamóca utcai Márffy villa kertjét is, amely előtt a fehér abrosszal terített asztal körül ülő két hölgy és egy úr merül el a beszélgetésben. A kapuban gyászba öltözött női alak látható.
  
  Századunk első negyven évében csak úgy, mint Márffy életében is igen nagy szerepe volt a társasági életnek úgy Magyarországon, mint Európa művészköreiben. Párizsi tanulóéveiben / 1902 - 1906 / életre szóló barátságok kezdődtek az ilyen kávéházi társas összejöveteleken. Így ismerkedett meg Fülep Lajossal, Bölöni Györggyel, Kernstok Károllyal, Czóbel Bélával is, kikkel halálukig bensőséges barátságban volt. Az első világháború előtt, Márffy a Nyolcak csoportjának aktív tagja volt, és e társaság fontos eseményei mindig az ilyen összejövetelek alkalmával történtek. A társasági élet ábrázolása iránt a 20 - 30 - as években teljesedett ki érdeklődése. Első feleségével, Csinszkával kötött házassága után, igazi nagyvilági társas élet folyt nem csak az újonnan felépített Szamóca utcai villában, de ezt megelőzően is, a Dráva utca 12. számú házban is, ahol Márffy a művészház gondnokaként jó barátságban volt alkotótársaival. A KUT- ban betöltött tisztsége, elnöksége idején és azon túl is, a két világháború közti együttlétek színtere a kávéház és vendéglő volt.
  
  Márffy ilyen jellegű képeinek számos variációját ismerjük. Kerthelységekben ülő társaságok, teraszon ülők csoportja, kocsma-jelenetek, zebegényi családi összejövetelek alkalmából festett művei. Márffy festészetének alakulása végigkövethető e tárgyú festményein is, ahol a konstruktív képalkotástól a lebegő, fényittas és könnyed ecsetkezelésű képek soráig jutunk el. E tárgyú képeinek sora akkor szakadt meg, amikor a második világháború után, a mélyen elzárkózó, sokszor megbírált művész, - a szocialista realizmus tanait nem tudván magáévá tenni, - a tájképek, virágok, csendéletek és portrék festésében merült el.
  
  Az 1878-ban született Márffy Ödön nem a magyar festők legtöbbjének útját járta. Művészeti tanulmányait nem Nagybányán kezdte, hanem Párizsban, ahol művésszé teljesedett ki.
  
  A század elejétől kezdve, felváltva állított ki Budapesten és Párizsban, 1907-ben pedig a négyezer koronás Ferenc József - díj nyerteseként, hosszabb utazást tehetett, Olaszországban.
  
  A művészt mindig a legmodernebb festői törekvések bölcsőjénél, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körében / MIÉNK / az 1909-ben megalakult Nyolcak művészcsoportban valamint a KUT egyik alapítója - és sokáig elnökeként, majd az 1946-ban megalakult Európai Iskola tagjaként találjuk. E nagy művészettörténeti fontosságú, csoportulásokban való részvétele Márffynak is lezárult, az 50-es évek elejétől.
  
  Bonnard-tól Czóbelig e társas összejövetelek emlékeként megalkotott képek nem lennének teljesek, ha Márffy ilyen képeit nem sorolnánk közéjük, amelyek késői virágait talán mostanában kezdik újra felfedezni festőink, akkor, amikor élvezik és megörökítik a hasonló hangulatokat.
  
  Irodalom:
  Bölöni György: Márffy Ödön, Auróra, 21911
  Pátzay Pál: Márffy Ödön, Belin, 1927
  Zolnay László: Máffy, Budapest, 1966
  Passuth Krisztina: Márffy, Corvina Kiadó, 1978
  KM
Márffy Ödön - Pipázó férfi könyvvel, 1920-as évek
1. Márffy mindvégig kitartott vállalt és maga elé állított céljához: a természet ihletésétől nyert belső képek megalkotásához, mert vallotta, hogy a természet csak alap, amelynek látványából alakul képpé a művész egyénisége és tehetsége, érdeklődése révén a mű.
  
  A természet Márffy által idézett látványa végigkísérte művészi pályája során, akár a magyar vagy francia táj, a hegykoszorúval ölelt olasz tó, vagy egy-egy jellegzetes, karakteres paraszt képmásában került is megfogalmazásra. Arcmásainál is következetesen vallotta azt, hogy a belső karakter kell, hogy sugározzon az arcmás külső vonásai által, amely nemcsak az egyedi vonásokat emeli ki, hanem belső élete is megjelenik általa. Számtalan portréja, önarcképe mind ezt sugallja és lelkisége, elegáns vonalvezetése, színvilága mind megannyi jellemzője az adott lelkiállapotnak és személyiségnek.
  
  "Van Gogh és Cézanne - 1948-ban emlékezik így Márffy, - ők voltak párizsi inaséveim vezércsillagai!" Párizsi tanulóéveit a Julian Akadémián és az Écola Nationale des Beaux Artsban töltött idejét (1902-1906) sohasem felejtette el, visszanyúlt és ihlető erőt merített élete végéig ezen tanulmányaiból.
  
  E pipázó férfi képe - Cézanne hatását mutatva, - korai, sötét alaptónusú kép. Koaszodó férfi, nyitott könyvvel a kezében, elmélyülten olvas. Mögötte többosztású ablak, lebbenő függönnyel.
  
  A világos alapozású vásznat, nem mindenütt takarják a barnás, zöldes árnyalatokkal gazdagon modellált színek. Szándékosan képépítő elemként, mintegy gazdagítva a felületkezelést, a kissé kopaszodó szakállas férfi homloka ugyanúgy fénylő, mint agyondolgozott munkás kezei, amelyek a zöld kabát szétnyíló szárnyai előtt kivilágló kék nadrág felett kapnak hangsúlyt.
  
  Igen fontos e kép Márffy életművében. Kevés képe maradt ugyanis Magyarországon az 1900-as évektől kezdődően a 20-as évek végéig, mivel sok külföldi kiállításon eladásra kerültek. Ami pedig itthon maradt vagy hazajött, egy-egy gyűjtemény féltve őrzött darabja, vagy lappang illetve maegsemmisült.
  
  Sok hasonlóságot találunk az 1924-es Kertész című Márffy-képpel, amely az 1924-es Ernst Múzeum-beli KUT kiállításon szerepelt, valamint a Koma címet viselő félalakos bajszos férfiportréval, kezében pohárral, már kissé kimozdulva egyenes tartásából (KUT 1927. 4-5. számában reprodukálva). Számbavehetjük még néhány - a század elejétől a 20-as évek végéig festett anya gyermekkel, Nyergesilány, Leány zöldben című karakteres, napfény-ittas portréját is.
  
  Mindezek a portrék a többszöri nyergesújfalusi, bajóti nyarak emlékei, és a Rippl-Rónai Józseffel mikei barátainál töltött bensőséges együttlétek felidézői.
  
  Irodalom:
  Bölöni György: Márffy Ödön, Auróra, 21911
  Pátzay Pál: Márffy Ödön, Belin, 1927
  Zolnay László: Máffy, Budapest, 1966
  Passuth Krisztina: Márffy, Corvina Kiadó, 1978
  KM
Márffy Ödön - Lovak a vízparton, 1940 körül
1. Márffy Ödön piktúrájában az 1920-as évek második felétől jól nyomon követhető stílus és szemléletváltozásnak lehetünk tanúi. Messze távolodott, szinte szakított az 1910-es évek konstruktív irányával, s egy, a látványörömnek adózó francia orientációjú művészet felé fordult. Az új törekvésű KUT alapítói és vezetői közé tartozott. A csoport állásfoglalásában a modernség igenlése, a nyugat-európai tájékozódás, szellemében az etikus tisztaság és polgári magatartásforma érvényesült. Ugyanakkor a tagok meggyőződéssel vallották, hogy egyesülésük "...nem az École de Paris helyi képviselete, szellemi egyedárusítója. Szorosabbak a szellemi kapcsolatok Párizzsal, de az a Párizs nem egy várost, nem egy iskolát, nem valami művészeti manírt jelent, hanem a sok között a legmagasabbrendű európai szellemiséget, az egy stílus helyett a sok stílus között folyó örökös küzdelmét."
  Az alkotói periódus kávéházi, társasági, majd lovas epizódjain hangsúlyos szerepet kap a kolorit, alakító és modellálló hatása révén. Könnyed ecsetkezeléssel, bravúros technikával, a mozgalmasság érzékeltetésével örökítette meg festő a 30-as évek második felétől keltezhető, tematikájában az oeuvre egyik önálló részeként kezelt lovas jeleneteket. Spontán lendületű, vázlatosságukkal feszült ritmust tartó lófigurái ellentétben állnak Kernstok Károly azonos vizuális tartalmú képeinek feszes, szerkezetes felfogásával. A KUT kiállításain mutatta be Márffy duzzadó erejű lovainak vízparti együttesét, szabad ficánkolását, vágtatását. A formát sejtető gyöngyház csillogású és irizáló körvonalak tulajdonképpen ritmusos fénynyalábok, melyek csaknem testetlenül veszik körül a tapasztalati valóságnak olykor ellentmondó színvilágú motívumokat. A festmények címükben viselik tárgyi meghatározásukat ("Lovas kép", "Lovas a víz partján", "Vágtató paripák", stb), ám az egyes alkotórészek a műveken elvesztik önállóságukat, illanóan könnyed futammá mosódnak össze.
  Mindennek az "optikai ünnepnek" bizonyítéka a "Lovak vízparton". A lendületes ívű kompozíció, az elegáns hullámhajlás és a láncszemként egymásba kapcsolódó állatok ellentétes beállításának köszönhetően, izgalmasan egységes hatást kelt. A térhatás erejét fokozza az előtér felé benyúló férfialak szerepeltetése csakúgy, mint a dombok mögött megjelenő víztükör csónakokkal. Minden laza ecsetnyom pontos megfigyelés eredménye. A művész az elképzelt formákat mint egy dallam hangjegyeit ismétli, míg végül azok ritmikussá rendeződnek. Gondosan felépített művet látunk, A francia festészetben mesterünk legközelebbi rokona Raoul Dufy, aki a tárgyi realitásnak derűt kölcsönzött, a mondanivalóját a szín-levegő-fény-víz befogható viszonyának megjelenítésével fogalmazta meg.
  BK
Márffy Ödön - Falusi táj, 1930-as évek
1. A kép a 30-as években készülhetett, amikor a legszebb és leglíraibb tájképeit, portréit festett, a lovak játéka már nem az első világháborúra emlékeztette, hanem bensőséges családi élete Csinszkával és barátaival kiteljesedni látszott. A melegítő napsugár, a lebegés, a franciás könnyedség ekkor volt uralkodó Márffy művészetében. Ezekből a képekből következett, késői emlékként az 1948-49-es Almaszüret serényen munkálkodó alakjaival, freskóvázlata, a második világháború utáni megbízás, a Hunyadihoz készített lovas-kompozíciók sora és az olaszországi magas égboltozatú tájak kompozíciós párdarabjai.
  Márffy Ödön, aki mindig megújult és mindig merített a maga művészetébe vetett hite szerint legbelső élményeiből, e képen a képmező legmélyebb pontján falu látványát tárja elénk, templomtoronnyal. Előtte a határ, aranysárga és zöld csíkokkal osztja a teret.
  A kép síkján elől balról gazdasági épület, előtte disznócsorda két fiatal parasztlegénnyel, jobbra lovat zabolázó fehéringes, kéknadrágos ifjú, fél lábon álló kifordult testhelyzetben.
  A kép két oldalát fák lombkoronája keretezi. A fénykévékkel szikrázó kék égbolt alatt játszódik az idillinek is mondható jelenet, amelynek hangulata Márffyt minduntalan megragadta és élete sok időszakában a falun ill. vidéken töltött idejét idézik. A fények, árnyékok játéka plasztikusan emeli ki a testek tömegét. A meleg színekre épített kép vízszintes és függőleges vonalrendszere az alakok mozgásával dinamikussá, megkapóvá teszi a művet.
  
  Irodalom:
  Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Budapest, 1925
  Pátzay, Paul: Ödön von Márffy. Berlin, Paul Gordon Verlag, 1928
  Genthon István: Márffy Ödön kiállítása. Műterem, 1, 1958
  KM
Márffy Ödön - Feketeruhás nő
1. Oeuvre jegyzék: 2.8.2.1.7. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön és Gulácsy Lajos kiállítása. Uránia, Budapest, 1907. március 27. – április 17. katalógus: 37.
  - Márffy Ödön kiállítása. Vármegyeház nagyterme, Nagyvárad, 1909. április 11–20. katalógus: 42.
  
  Reprodukálva:
  - Bányász László: Márffy és Gulácsy képei az Urániában. Ország-Világ, 1907. 253. oldal
  - Rockenbauer Zoltán: Márffy Ödön tanulóévei. A párizsi ösztöndíj (1902–1906). In.: Ars Hungarica, 2005. I. 131. oldal
Márffy Ödön - Lac d’ Amour, 1905 vagy 1906
1. Kisebb művészettörténeti szenzációnak számít Márffy Ödön Lac d’Amour című festményének előkerülése. A kép olaj-vászon változata szerepelt 1999-ben a Mű-terem Galéria 2. aukcióján, és a most felbukkant olaj-karton kép ugyanezt a kompozíciót ábrázolja. Márffy életművében – szemben például Csók Istvánéval – felettébb ritka a replika, azaz egy témának többé-kevésbé azonos módon való, többszöri megfestése. Rendkívüli szerencse, hogy a most aukcióra kerülő festmény hátoldalára ragasztott, korabeli kiállítási címkék egyikén, illetve magán a hátlapon a festmény címe is olvasható: "Lac d’Amour". A művet így szinte teljes bizonyossággal azonosítani tudjuk: egyike Márffy Ödön korai, Bruges-ben készült munkáinak, amely 1906 és 1909 között meglepően sokszor szerepelt kiállításokon. Mivel a cím és a hátoldalon feltüntetett ár megegyezik a korabeli katalógusokban közölt címmel és árral, nagyon valószínű, hogy az olaj-vászon változat készült utóbb a kartonfestmény alapján, és nem fordítva. Márffy talán megrendelésre festhette meg újra a képet, talán csak azért, mert sikerültnek, érdekesnek találta a kompozíciót és egy hagyományosabb változatot is elkészített a modern próbálkozásokra kevésbé fogékony vásárlók számára.
  
  A cím ezúttal a festmény helyszínét tekintve is eligazítást nyújt. Miként az már a stílusból is sejthető, e kép Bruges-ben készült 1905 vagy 1906 koranyarán. Márffy 1902-től Párizsban tanult az École des Beaux-Artsban, de nyaranta Pont Avenbe és Bruges-be rándult ki, hogy az Akadémia szigorától távol próbálgassa a Párizsban látott modern irányzatok formanyelvét, amely oly mély benyomást tett rá. Ezekben az években elsősorban Bonnard, Cézanne és a fauve-ok hatottak a fiatal magyar festőre. Szorosan véve nem követte egyik mester irányzatát sem, hanem egyfajta szintézist igyekezett teremteni Cézanne konstruktív szerkesztése, a nabik foltfestészete és a fauve-ok szabad ecsetkezelése, élénk színhasználata nyomán. Ekkoriban különösen kedvelte a tükröződő felületeket, amelyek a tér szerkezetét sajátos módon megváltoztatják. Interieurjein, csendéletein gyakran festett tükröt, üvegablakot, a természetben pedig vízfelületet. Az észak Velencéjének is nevezett Bruges számtalan kanálisával ideális helyszín volt Márffy számára.
  
  A Lac d’Amour (flamandul Minnewater) a Bruges-i óváros kicsiny, tóvá duzzasztott csatornája, a Beguinage épülete mögött található – amit Márffy a korabeli katalógusok tanúsága szerint szintén megfestett. A legendákkal övezett, festői tavacskán szép időben szerelmesek csónakáztak, a lombok árnyai rejteket kínáltak a légyottokhoz. A festő könnyedén felvitt, szabadon futó ecsetvonásokkal egy ilyen idilli pillanatot rögzít a képen. Márffy a későbbiek folyamán is szívesen élt azzal az eszközzel, hogy míg látszólag tájat, városrészletet, kerthelyiséget festett, s művének domináns motívumait a fák lombjaiban, a víztükörben, egy-egy házban, csónakban, vagy kerti bútorban lelte meg, eközben, szinte csak jelezve, mintegy mellékesen, emberi viszonyokat kifejező jelenetet is odafest, mint ezúttal is: a csónak tatjában összebújó pár képében. E finom intimitásból fakadt Márffy varázsa a század elején éppúgy, mint a harmincas években.
  Miként Márffy nagyváradi gyűjteményes tárlatáról írt beszámolójában a szemléző Rácz Gyula is fontosnak tartotta kiemelni: "A Lac d’amour a föld szimfóniája. Mesteri hangulat."
  
  Kiállítva:
  I. Győri kiállítás, 1906, 165. tétel
  II. Fiumei kiállítás, 1906 vagy 1907, 195. tétel
  Nemzeti Szalon 30. kiállítása, Nyitra, 1907, 148. tétel
  Márffy Ödön és Gulácsy Lajos kiállítása. Uránia, Budapest, 1907. március 27 – április 17. 19. tétel
  Márffy Ödön kiállítása. Vármegyeház nagyterme, Nagyvárad: 1909. április 11 – 20. 58. tétel
  [valamint a Könyves Kálmán szalon egyik, jelenleg még nem azonosított kiállítása, 1906 körül]
  
  Életműkatalógusba felvéve, száma: [5.9.6.1.2]
  RZ
Márffy Ödön - Őszi csendélet, 1930-as évek első fele
1. Oeuvre-jegyzék: 1.2.7.11. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Paris, 2006.
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. katalógus: 88.
Márffy Ödön - Gesztenyefa a Szamóca utcában, 1921 körül
1. Oeuvre-jegyzék: 5.7.8. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Paris, 2006.
  Proveniencia:
  - korábban Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában
Márffy Ödön - Tó partján, 1948 körül
1. Oeuvre jegyzék: 5.9.6.6. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Proveniencia:
  Korábban Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában
  
  Kiállítva:
  - Tavaszi tárlat. Műcsarnok, Budapest, 1957. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. katalógus: 166.
  - Wyslawa Prac Malarskich – Márffy Ödön, Wengry. Muzeum Historyczne Warsawy, Varsó, 1958. december – 1959. január, katalógus: 22
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a festő hagyatékából. Vigadó, Budapest, 1984. február 9. – március 8. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Művészetek Háza, Szekszárd, 1985. július 9. – szeptember 22. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4. – november 10. katalógus: szám nélkül
  - Márffy magángyűjteményekben. Polgár Galéria, Budapest, 1998. szeptember 23. – október 17. katalógus: 80.
  
  Reprodukálva:
  - Zolnay László: Márffy. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. 44. kép (Tó partján, 1947 után, címmel)
Márffy Ödön - Erdei út (Erdő, Erdőrészlet, Fasor, Tájkép fával)
1. Proveniencia:
  - Márffy Ödönné örökösei
  
  Kiállítva:
  - Neuzeitlich Ungarische Ausstellung. Norishalle am Marientorgraben, Nürnberg, 1929. február 23 – április 14., "Dans le bois";
  - [feltehetően]: Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1946. november 17 – december 1., 52. tétel, "Erdő (1909)"
  - Exposition de peinture, sculpture et arts graphiques Hongrois d’aujourd’hui. Salle Wynen, Antwerpen (Anvers), 1958. május 8 – 26., "Allé"
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Vigadó Galéria, Budapest, 1984. február 9 – március 8., "Erdei út (Fasor)"
  - Márffy Ödön-emlékkiállítás. Szekszárdi Művészetek Háza kiállításai, 4., 1985. július 9 – szeptember 22.
  - Márffy Ödön-emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4 – november 10.
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Városi Galéria, Nyíregyháza, 1989. november 8 – december 4.
  
  Reprodukálva:
  - Ars Una. 1924. április (I. évfolyam, 7. szám). 269.: "Erdő"
  - Pátzay Pál: Márffy Ödön Művészete. Paul Gordon, Berlin, é. n. [1928.] 7. ff. t.: "Erdőrészlet, 1922"
  - Revue Moderne des Arts et de la Vie, 1929. N. 19. 16.
  - Zolnay László: Márffy. Budapest, 1966. 39. ft.: "Fasor, 1945 után"
  - Passuth Krisztina: Márffy Ödön. Budapest, 1978. 3. szt.: "Erdei út, 1910 körül"
  - Új Tükör, 1984. 03. 04. 24.
  - Szekszárd Művészetek Háza kiállításai, 4.: Márffy Ödön emlékkiállítás. 1985. július 9-től szeptember 22-ig. Szekszárd, katalógus: "Erdei út (Fasor), 1910 körül"; Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából, 1989. 11. 08– 12. 04.
  - Nyíregyháza: Városi Galéria, katalógus.
  - Rockenbauer Zoltán: Márffy. [monográfia és életműkatalógus]. Bp. 2006. 364.
  
  Márffy Ödönné jegyzékének száma: 23/2
  
  Életműkatalógus szám: 5.6.4.5
Márffy Ödön - Kilátás a kertbe, 1945 után
1. Oeuvre-jegyzék: 6.9 In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Proveniencia:
  Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában (1998-ig)
  
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. katalógus: 148.
  - Wyslawa Prac Malarskich – Márffy Ödön, Wengry. Muzeum Historyczne Warsawy, Varsó, 1958. december – 1959. január, katalógus: 17
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4. – november 10. katalógus: szám nélkül
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a festő hagyatékából. Vigadó, Budapest, 1984. február 9. – március 8. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Művészetek Háza, Szekszárd, 1985. július 9. – szeptember 22. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Városi Galéria, Nyíregyháza, 1989. november 8. – december 9. katalógus: szám nélkül
  
  Reprodukálva:
  - Zolnay László: Márffy. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. 37. kép
Márffy Ödön - Női portré (Annuska, Nővérem Annuska), 1930-as évek évek eleje
1. Oeuvre-jegyzék: 2.4.2. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Proveniencia:
  - korábban Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában
  
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Művészetek Háza, Szekszárd, 1985. július 9. – szeptember 22. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4. – november 10. katalógus: szám nélkül
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Márffy és múzsái. Ernst Múzeum, Budapest, 2003. július 20. – augusztus 27. katalógus: 23.
Márffy Ödön - Asztali csendélet
1. Oeuvre-jegyzék: G 1.2.1.1. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Paris, 2006.
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Márffy Ödön magángyűjteményekben. Polgár Galéria, Budapest, 1998. február 10. – március 21., 51. kép
Márffy Ödön - Olvasó nő (Csinszka)
1. Oeuvre-jegyzék: 2.3.1.7. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Paris, 2006.
  
  Proveniencia:
  - korábban Márffy Ödönné tulajdonában
  
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. katalógus: 168.
  - Márffy Ödön. Muzeum Historyczne Wystawa Prac Madarskych, Varsó, 1958–1959, katalógus: 23.
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Szekszárdi Művészetek Háza, Szekszárd, 1985. július 9. – szeptember 22. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4. – november 10. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön magángyűjteményekben. Polgár Galéria, Budapest, 1998. február 10. – március 21. 76. kép
  - Márffy múzsái. Ernst Múzeum, Budapest, 2003. július 20. – augusztus 27. katalógus: 34.
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a művész hagyatékából. Vigadó Galéria, Budapest, 1984. február 9. – március 8. katalógus: szám nélkül
Márffy Ödön - Gyümölcsös csendélet
1. Oeuvre-jegyzék:
  - 1.2.2.3. In: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks. Budapest–Párizs, 2006.
  
  Kiállítva:
  - XVI. Velencei Biennálé, Velence, 1928.
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Márffy magángyűjteményekben. Polgár Galéria és Aukciósház, Budapest, 1998. szeptember, katalógus: 23.
Márffy Ödön - Szobában (Intérieur-ben)
1. "Tudod-e, mit jelent az akadémián lelkiismeretesen festeni a mester szája íze szerint való képeket, s közben tudni, hogy mindez túlhaladott és elmúlt, aztán pedig elrohanni különböző kiállításokra, és gyönyörködve tanulni azoktól, akik a holnapot és a jövőt jelentik (…)" – mesélte Márffy párizsi élményeit már Budapesten, a Baross kávéház Balszélfogó asztalánál Bálint Lajosnak. A fiatal festő 1902 és 1906 között szorgalmasan tanult az École des Beaux-Arts-on, de szabadidejében, ha csak tehette, francia növendéktársaival együtt a magángalériákat járta. Különösen szívesen tért be Ambroise Vollard műkereskedésébe, ahol az akkori modern irányzatok legnagyobbjainak alkotásaival ismerkedhetett, s közülük is legfőképpen Cézanne, Van Gogh, Matisse és Bonnard vásznait tanulmányozta csodálattal. Hazatérve összegezni igyekezett mindazt, amit Párizsban látott és tanult. A magyar festők közül ekkor Rippl-Rónai József volt rá leginkább hatással, aki 1907-ben – Márffy sikeres bemutatkozó tárlatát követően –, Kaposvárra is meghívta.
  
  Márffy ezekben az években többször is megfestette a szobában ülő nő témáját, szinte egész sorozatban próbálta ki a különféle festői megoldásokat: hol foltokra redukálva a nabik modorában, hol inkább – Cézanne-ra emlékezve – a konstrukcióra téve a hangsúlyt, vagy épp a tiszta színek ütköztetésének fauve-osabb megoldásaival kísérletezett. Az Interieurben talán éppen Kaposváron készült 1907-ben, és minden ekkori enteriőrje közül ez a kép a legrészletgazdagabb. Színvilága, festésmódja, a tükörrel, bútorokkal, tárgyakkal telített szobabelső Pierre Bonnard világát idézi. Márffy mint ekkoriban oly sok képén, ezúttal is tükörrel relativizálja a teret, olyan ügyesen, hogy első pillantásra több egymásba nyíló szobának vélhetjük a tükör kínálta látványt. Csak ha alaposan szemügyre vesszük, értjük meg, hogy a kép baloldalán valójában tükröt látunk, amely megkettőzi a homloktérben lévő kanapét, miközben a távolságnak megfelelően elaprózza és egymásra zsúfolja a szoba tárgyait. Az ágytámla zöld foltján túl – azaz a valóságban a festő háta mögött lévő – rózsaszínbe játszó boltív tükörképét látjuk: amely talán egy másik szobára, talán függönyre vagy kárpitra nyílik. Jobb oldalon felfedezhetjük a festőállványt, rajta fehér téglalapként a félig kitakart, készülő festmény vásznának fonákját. Márffy előszeretettel bontotta fel enteriőrjeit ajtók, ablaktáblák, zsaluk téglalapjaira, miként ezt közismert kaposvári képén, a Zöld szoba című képen is tette. Ezúttal azonban a szigorúan meghúzott függőlegeseket és vízszinteseket oldani igyekezett a támla és a boltív görbéivel, a függöny és az ablakon betörő fény ferde sávjaival, a tarka, elomló pongyola mintázatával, a tárgyak felületén megvilágított foltokkal. Így jön létre a szemet kápráztató, rafinált struktúra, Márffy korai korszakának egyik legizgalmasabb alkotása.
  
  Életmű-katalógus szám: 6.1
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  A magyar festészet rejtőzködő csodái. Válogatás magyar magángyűjteményekből. I. (1853-1919), Mű-Terem Galéria, Budapest, 2004. október 16. – november 13., 217. oldal
  
  Reprodukálva:
  Rockenbaur Zoltán: Márffy. [monográfia és életműkatalógus]. Budapest, 2006: 179.; 375.
  RZ
Márffy Ödön - Téli tájkép házzal
1. Márffy Ödön négyesztendőnyi párizsi tanulmányait követően hazatérve igen gyorsan bekapcsolódott a magyar művészeti életbe: "Mikor 1906-ban visszajöttem Párizsból, a Baross kávéházban volt egy művész asztal, az úgynevezett Balszélfogó asztal. Radikális, haladó írók és művészek tartoztak ide, Márkus László, Pethes Imre, Nyitray, írói nevén Yartin, egyszer-kétszer Fülep is feljött, idejárt Gulácsy Lajos, Kárpáti Aurél, Dósa Lukács, Fejérkuthy Bálint. Ide kerültem be én is. (…) Mikor megjöttem nagy anyagot hoztam magammal Párizsból, s bemutattam a társaságnak. Ekkor határoztuk el, hogy csinálunk közös kiállítást Gulácsy Lajossal, akit itt, a balszélfogó asztalnál ismertem meg." A két fiatal festő bemutatkozó tárlatát nem kisebb személyiség kezdeményezte és szervezte meg, mint Márkus László színikritikus, az Operaház és a Nemzeti Színház későbbi igazgatója, sőt a katalógus bevezető tanulmányát is maga Márkus írta. Az Uránia műkereskedésben, 1907 márciusában megnyílt kiállítás a kedvező kritikákon túl nem várt anyagi sikerrel is járt Márffy számára: a fővárosi tanács neki ítélte az igencsak tetemes pénzjutalommal járó Ferencz József-koronázási Jubileum-díjat. A 4000 koronán és a hivatalos elismerésen felül azonban talán még fontosabb volt számára, hogy elnyerte Rippl-Rónai József és Kernstok Károly pártfogó barátságát is.
  Márffy színes, útkereső képei ekkoriban főként posztimpresszionista és nabis hatásról árulkodtak, tehát modernnek hatottak, de nem voltak botrányosak. Az Urániában bemutatott közel hetven festmény nagy részét Párizsban, illetve a Normandiába és Brugesbe tett nyári tanulmányútjain festette, de a tárlaton szerepeltek már a legfrissebb, Magyarországon készült alkotásai is. A legutóbbi időkig alig ismertük Márffy Ödön e korai korszakának termését, az utóbbi néhány esztendőben azonban számos lappangó alkotás előkerült, illetve több művet sikerült azonosítani korabeli leírások, reprodukciók alapján. A Téli tájkép a hátoldalon lévő Uránia pecsét tanúsága szerint szintén szerepelt az említett tárlaton. Szinte bizonyos, hogy 1906-1907 telén készült, hogy pontosan hol, annak kiderítése még további kutatást igényel.
  
  Márffy ezekben az években főként portrét, tájképet és enteriőrt festett. Párizs környékén és Brugesben született festményei többnyire kisvárosi miliőt ábrázolnak, mintha a nyüzsgő metropolisz kevéssé ragadta volna meg képzeletét. Hazatérve is az intim hangulatú tájak iránt vonzódott. Szívesen örökítette meg a dimbes-dombos magyar vidéket, az alacsony házakat, a deszka- vagy sövénykerítéssel határolt kerteket, távolban munkálkodó embereket. Téli tájképén az alacsony perspektíva azt az érzést erősíti bennünk, hogy szinte gyermeki rácsodálkozással festette meg a havas udvart. Valójában azonban nagyon is átgondolt kompozícióról van szó, ahol a színes falak, az elsuhanó sötét ruhás alakok, a kerítés zöld rácsa mintegy mellékesen veszi körül, és ezzel kiemeli a tulajdonképpeni témát: a friss havon játszó téli napfény ragyogását.
  
  Hátoldalán: balra fent, körpecsét: Urania kereskedés Budapest
  Feltehetően szerepelt: Uránia, Budapest: MÖ-GL (1907): 18. tétel: "Téli tájkép"
  
  Életmű-katalógus: 5.3.1.2
  RZ
Márffy Ödön - Pirostetős ház (Falu)
1. Oeuvre-jegyzék: 5.5.4 In: Rockenbauer Zoltán: Márffy életmű katalógus, 2006. 363. kép
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Modern magyar festészet legszebb képei 1892-1912. Kieselbach Galéria, Budapest, 2003. november 22 - 28., 512. kép
Márffy Ödön - Lovasok (Gyalogosok, hegyek; menekülők)
1. Oeuvre-jegyzék: G 4.7.4.2.2.1. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Paris, 2006.
  
  Proveniencia:
  - korábban Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában
  
  Kiállítva:
  - Márffy Ödön emlékkiállítás halálának 40. évfordulója alkalmából. Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, Budapest, 1999. december 3. – 2000. január 15. (Menekülők címmel)
Márffy Ödön - Mediterrán táj
1. Az életműkatalógusba felvéve az 5.9.3.8 számon
  
  "Csak nagy fegyelmezettséggel lehet egy tájképet megfesteni – mondta Márffy – jól, előre felépíteni, kihagyni a felesleget, hangsúlyozni a lényegest s újra átkölteni az egészet. (…) Az előre kigondolt téma nem izgatott, hanem a vizuális behatás volt számomra fontos." A vízparti várost ábrázoló tájkép Márffy Ödön Nyolcak-periódusának jellegzetes darabja. Még őrzi a fauve-ok csapongó színvilágát, de már lemond az éles kontrasztok harsányságáról, miközben a laza, improvizatív festésmódot – hasonlóan ahhoz, ahogy a francia vadak, Braque, Derain, Dufy fejlesztették tovább képeiket – ő is egyre inkább Cézanne átgondolt képstrukturája felé közelíti. Márffy azonban, akárcsak a Nyolcak festői, nem halad tovább a Braque által kijelölt úton, amely a kubizmus elfogadásához vezethette volna. A többdimenziós látásmódot sosem tette magáévá, a tér felbontását később leginkább a fénytörésekhez hasonlatos kristályos szerkezetekben mutatta meg, miként ez Konstruktív önarcképén vagy a Konstruktív táj című képéről ismert.
  A most aukcionált festményén Márffy mintegy félúton van az érett Nyolcak-periódus konstruktív szerkesztése felé. Az előtér színes vegetációját valamint a horizont távlatait még a fauve-októl örökölt, lazán felrakott, színes foltokban fogalmazza meg, míg a Cézanne szigorú festésmódájából levont tanulságok főként a közbülső vár, és a domboldal házainak kemény kubusainak megfestésénél érvényesülnek.
  RZ
Márffy Ödön - Tó partján
1. 1948 körül
  
  Oeuvre-jegyzék: 5.9.6.6. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Proveniencia:
  - korábban Márffy Ödönné örököseinek tulajdonában
  
  Kiállítva:
  - Tavaszi tárlat. Műcsarnok, Budapest, 1957. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön festőművész gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1958. katalógus: 166.
  - Wystawa Prac Madarskych – Márffy Ödön, Wengry. Muzeum Historyczne Warsawy, Varsó, 1958. december – 1959. január, katalógus: 22
  - Márffy Ödön festőművész kiállítása a festő hagyatékából. Vigadó, Budapest, 1984. február 9. – március 8. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Művészetek Háza, Szekszárd, 1985. július 9. – szeptember 22. katalógus: szám nélkül
  - Márffy Ödön emlékkiállítás. Hevesi Sándor Művelődési Központ, Nagykanizsa, 1985. október 4. – november 10. katalógus: szám nélkül
  - Márffy magángyűjteményekben. Polgár Galéria, Budapest, 1998. szeptember 23. – október 17. katalógus: 80.
  
  Reprodukálva:
  - Zolnay László: Márffy. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. 44. kép (Tó partján címmel)
Márffy Ödön - Csinszka
1. Oeuvre-jegyzék: 2.2.1.1.1. In: Rockenbauer Zoltán: Márffy életmű-katalógus. Makláry Artworks, Budapest–Párizs, 2006.
  
  Kiállítva:
  - Csók István, Márffy Ödön festőművészek és Lux Elek szobrászművész kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1928. január, katalógus: 97. vagy 120.
  
  Reprodukálva:
  - Pátzay Pál: Márffy Ödön művészete. Paul Gordon, Berlin, 1928. 14. kép
Márffy Ödön - Villakert
1. Kiállítva:
  -Szurcsik József kiállítása. Városi Művészeti Múzeum, Győr, 1999. katalógus nélkül
  
  Reprodukálva:
  - Szurcsik József. Faur Zsófia–Ráday Galéria, Budapest, 2010. 82. oldal
Márffy Ödön - Napfény borulatban
1. Oeuvre-jegyzék: 5. 8. 1. 6.
  - In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy. Makláry Artworks, Budapest-Párizs, 2006.
  
  Aukcionálva:
  - BÁV 40. árverés, 97. tétel
  - BÁV 62. árverés, 156. tétel
Márffy Ödön - Táj szélmalommal
1. Oeuvre-jegyzék: 5.5.7. In.: Rockenbauer Zoltán: Márffy.
  Makláry Artworks, Budapest-Párizs, 2006.
  
  Kiállítva és reprodukálva:
  - Treasures Revealed. Selected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III. The Art of Hungary 1890–1956 and the Honorable Nancy G. Brinker, former U. S. Ambassador to Hungary. An Exhibition to Commemorate the 50th Anniversary of the 1956 Hungarian Revolution. Emmanuel Gallery on the Auraria Campus in Denver, 2006. október, katalógus: szám nélkül
  - Hungarian Masterworks. Selected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III. From Impressionism to Modernism at The Project Space of Charlotte Jackson Fine Art Inc., Santa Fe, New Mexico, 2008. katalógus: szám nélkül
Márffy Ödön - Pipázó férfi - Jó pipa
1. Kiállítva:
  feltehetően Budapest, Műcsarnok: Magyar táj- és életkép-kiállítás, 1927.január - február: 732. t.: Jó pipa
  A Márffy életműkatalógusba felvéve 2011-ben: 2.8.1.8.2 számon
Márffy Ödön - Út a földeken
1. Reprodukálva: Rockenbauer:Márffy életműkatalógus Makláry Artworks, Budapest-Párizs, 2006
Márffy Ödön - Házak napsütötte domb tövében
1. E festmény felbukkanása rendkívüli jelentőségű a Nyolcak története és a Márffy-oeuvre szempontjából. Éppen száz esztendeje közölte reprodukcióját az Aurora c. folyóirat, és a festményről azóta semmilyen információ nem állt rendelkezésre. Az elmúlt években, a Nyolcak centenáriumi kiállítása kapcsán kollégáimmal számos erőfeszítést tettünk arra, hogy a korabeli kiállításokon szereplő, lappangó műveket megtaláljuk. Barki Gergely
  kezdeményezésére ,,Wanted!"-sorozatot indítottunk az Art Magazinban, illetve ugyanezen címmel fotóreprodukciós kiállításokat rendeztünk Budapesten, Győrben és Pécsett.
  
  Márffy Tájképe egyike volt az általunk leginkább keresett műveknek.
  Az Auróra lapszámai 1911-ben egymás után mutatták be a Nyolcak festőit, döntően az áprilisi híres-hírhedt tárlaton szereplő művek reprodukcióin keresztül. Néhány itt közölt fotó azonban korábbi, a Nyolcak első, Új Képek elnevezésű tárlatán szereplő alkotásokról készült. Szinte bizonyos, hogy ez a helyzet a Tájkép esetében is. Mind a megfestés módja, mind az aláírás-típus arra utal, hogy e művet Márffy 1908 körül festette.
  
  Az 1909. december végén a Könyves Kálmán Szalonban megnyílt, nagy vihart kiváltó kiállítás katalógusa Márffytól négy Tájkép című olajfestményt is említ, ezek egyike lehetett ez az alkotás. Bár a korabeli kritikák elsősorban Márffy aktos kompozícióját, a Fürdő nőket tűzték tollhegyre, azért a tájképeiről is íródtak érzékletes bírálatok, s ezek további támpontot jelentenek az azonosításhoz. Így a modern törekvések legfőbb bírálója, Kézdi Kovács László gúnyosan jegyezte meg: ,,a nagy (Márffy) Ödön, aki tájképein már foltokat sem fest, csak gixereket"1; és Gyulai István is lesújtó véleményének ad hangot a Kelet népében: ,,ez Ödön nevű Márffynak tájképei a legnagyobb merényletek, melyet valaha művészet ellen elkövettek."2 Ám születtek megértőbb kritikák is. A Magyar Hírlap ítésze szerint Márffy ,,tájképei sokkal inkább tetszenek [t. i. az aktos kompozíciónál]. Itt a színekben gazdag fantáziával hat reánk; mintha a fény üvegprizmákon át szűrődnék, elemeire bontódván, a tündöklő felületekre."3 Bölöni György, a Nyolcak ügyének legfőbb korifeusa pedig kifejezetten dícsérőleg említi: ,,Közöttük csak Márffy Ödön az, aki impressziók, elsuhanó, soha vissza nem térő pillanatok megfestésére vállalkozik, és intimitást, bensőséges részleteket keres a természetben. Képein színek kápráznak, szerteomlanak, előtte vonalak és foltok megvillámlanak."4 A most végre színes valójában is megcsodálható tájképre éppen illenek e szavak.
  
  [feltehetően] Budapest, Könyves Kálmán Szalon: ,,Új Képek", 1909. december 30 - 1910. január: ,,Tájkép"; - [feltehetően]: Berlin, Ausstellungsgebäude: Ausstellung Ungarischer Maler, 1910. február 5 - március 3.: ,,Landschaft" - Wanted! A Nyolcak lappangó képei (archív fotó jelen képünkről), Kieselbach Galéria, Virág Judit Galéria, Budapest, 2010
  
  Reprodukálva:
  Aurora, 1911. 7. sz. 122. - Art Magazin, 2009. 3. sz.: 63.
  Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Budapest-Párizs: Makláry Artworks, 2006. 366.
  A Nyolcak. Szerk.: Markója Csilla. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2010. 328.; 545.
  Irodalom:
  Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Budapest-Párizs: Makláry Artworks, 2006.
  Rockenbauer Zoltán: Wanted! Márffy Ödön festményei a Nyolcak időszakából.
  Artmagazin, 2009. 3. sz. 62-66.
  RZ
Márffy Ödön - Csendélet kancsóval és poharakkal
1. Reprodukálva:
  Szenvedély és tudás. Bedő Rudolf műgyűjteménye Szerk. Molnos Péter, Kieselbach Galéria, 2010. 78.oldal
Márffy Ödön - Teraszon, 1930 körül
1. Proveniencia:
  egykor Frankfurt József gyűjteményében Szerepelt a BÁV 36. aukcióján, 1975-ben, kat. sz. 154.
  
  Kiállítva:
  Márffy Ödön emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1978.
  Szín, fény, ragyogás. Márffy Ödön (1878-1959) gyűjteményes kiállítása.
  Kogart, Budapest, 2010. április 4. - augusztus 1.
  
  Reprodukálva:
  Márffy magángyűjteményekben. Budapest, Polgár Galéria, 1998.
Márffy Ödön - Virágcsendélet
1. "A meglátás ébreszti fel a művészben az indító energiát. A gondolat és érzés sűrítő retortáján alakul művészetté a látomány." (Márffy 1930)
  
  Márffy Ödön a huszadik század legelején indul festői pályáján. Rövid müncheni tartózkodás után Párizs felé veszi útját, hogy ott találja meg azt a szellemiséget, az újítani vágyó művészetre való igényt és kultúrát, mely egész életében vezérlője marad. Mindig a hazai legprogresszívebb irányzatokhoz csatlakozik, a MIÉNK művésztársulás után a Nyolcak tagja, majd a KUT alapítójaként vesz részt kiállításaikon. Ez utóbbinak 1927 és 1932 között elnöke. Kritikusai kiváltképp vérbeli koloristaként mutatják be és ezen alapgondolat mentén méltatják művészetét.
  
  "Igen, a szín uralkodott első képein, a tiszta, töretlen, friss színek zengő harmoniája, amely legtöbbször harsány, életvidám dur-ban csendül ki. S a szín a döntő eleme ma is vásznainak. Az izzó vörös, a harsanó kék, zöld, lila és sárga, hol felfokozva, hol beletompítva a szemérmesen titkolt, bensőséges férfi-lira meghiggadt skálájába. Mert Márffy par excellence kolorista művész. Vásznain semmi sem olyan fontos és jelentős, mint a szín, amely nála nem pusztán szinező, hanem alakító, modelláló szerepet játszik s éppen ezért önálló életet él." (Kárpáti 1929. 358.)
  
  A színekkel és a színek fénytelítettségével való érzéki játék öröme mutatkozik Márffy Virágcsendéletén, melynek közvetlen analógiái is ismertek (Virágcsendélet, Székesfehérvár, Deák-gyűjtemény; Virágok, Pátzay é.n. 16. kép). Míg a Pátzay által reprodukált mű színeit nem ismerjük addig a Deák-gyűjteménybeli festmény nemcsak festésmódjában, de színvilágában is hasonló tárgyalt képünkhöz. Mindkettőn vörös háttér előtt bontakoznak ki a vázákba állított virágcsokrok. Márffy mindkét esetben rendkívüli merészséggel, a vörös háttér előtt dominánsan vörös-lila és rózsaszín virágokat helyez el, melyek jórészt egybe is olvadnak a háttérrel. Különös izgalommal telíti ily módon a hagyományos témát, a szemlélő szívesen kalandoz a vörös és rokonszíneinek kavalkádjában. Képünk esetében azonban a zöld levelek nagyobb hangsúllyal szerepelnek, a váza sötét tömege is dominánsabb a Deák-féle csendéletnél, a szigorú szimmetriát megbontva pedig megjelenik egy sárga virág. Ugyanez a váza jelenik meg a másik, a Pátzay-kötetben reprodukált festményen, melynek nyulánk formája, kecsesen ívelő füle és mintázatának dekorativitása hívhatta fel magára Márffy figyelmét. A mindhárom kép esetében alkalmazott rálátásos nézőpont Cézanne csendéletfestő módszerére reflektál. Márffy műhelytitkaiba enged bepillantást e festmények összehasonlító vizsgálata. Az alapmotívum keveset változik, a képformátum és kivágat viszont más és más problémák megoldására serkenti a festőt. Függőlegesen megnyújtott alakú festményünknél a térhatás nem számottevő, a vörös háttér előrenyomul, a középen levő váza sötét foltja a mélybe húzódik, együttes hatásukban a síkszerűséget hangsúlyozva. A másik két kép esetében a formátum és a kivágat is megváltozik. A virágcsokornak alapul szolgáló asztal csipketerítőjének elől leomló díszítése csupán képünkön érvényesíti dekoratív mintázatát. Mindhárom festmény egyazon téma variációja, puhán oldott festőiségükkel Márffy Ödön művészetének méltó reprezentánsai.
  
  Irodalom:
  Komor András: Márffy Ödön művészete. KUT, 2.évf. 1927. 4-5.szám. 2-6.
  Pátzay Pál: Márffy Ödön művészete. Képzőművészek Új Társasága ("KUT") Monografiái I. Paul Gordon Verlag, Berlin, é.n.
  Kárpáti Aurél: Márffy Ödön művészete. Literatura, 4.évf. 10.sz. 1929. okt. 356-360.
  Pátzay Pál: Márffy Ödön. Magyar Művészet, 11.évf. 3.sz. 1935. 65-71.
  Zolnay László: Márffy. Corvina Kiadó, Bp. 1966.
  Deák-gyűjtemény. Székesfehérvár, Városi Képtár, é.n. 68-69.
  RA

Eladom a(z) Márffy Ödön festményemet!

A festmények, grafikák már nem eladók, hanem tájékoztatják!

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jDc0slSyBlwwFswDCA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Délutáni szieszta a teraszon

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortrKwUjK3jDcxNbQwVLIGXDAdrgNx.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Tengerparton

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jDe1MFeyBlwwFvIDEA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Csendélet gyümölcstállal

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0slSyBlwwFvQDEA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Délután

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlCyBlwwFt0DCA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Tájkép

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlSyBlwwFuADCQ,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Csinszka portréja

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlKyBlwwFuMDCg,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Csendélet

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlayBlwwFuYDCw,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Dokkmunkások

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlGyBlwwFukDDA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Gyümölcsös csendélet

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlWyBlwwFuwDDQ,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Dalmát hegyek

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NlOyBlwwFu8DDg,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Folyóparti városrészlet

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0NleyBlwwFvIDDw,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Teraszon

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjKzUjK3jLc0tlCyBlwwFvUDEA,,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Tavaszi reggel

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc0NjVRsgZcMBoUAzo,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Kisfiú matrózblúzban

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc0tjRSsgZcMBoeAzw,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Erdei úton

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc0MTBRsgZcMBoFAzY,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Hajó a csatornán

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc0MTFVsgZcMBoYAzs,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Como-i tó

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDe0MLNUsgZcMBpAA0U,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Befőzés

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDe0MDdQsgZcMBopAz0,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Tóparton

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDe0MDdSsgZcMBovAz8,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Tanulmány az Almaszüret című képhez

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDe0MDdWsgZcMBoyA0A,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Olasz táj

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDe0MDdRsgZcMBo1A0E,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Műterem ablak

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc2MDVXsgZcMBoaAzw,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Csinszka

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc2MLVUsgZcMBogAz4,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Thököly lovasai

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc2NDJWsgZcMBoHAzY,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Törökök bevonulása (vázlat)

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc2NTNRsgZcMBouAz8,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Halászok az öbölben

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc2MzBSsgZcMBoVAzg,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Fésülködő nő

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDcxNTRRsgZcMBogAzs,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Virágcsendélet

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDcxtzRXsgZcMBpTA0g,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Bakterház

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc3M7VUsgZcMBpWA0g,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Anya gyermekével

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jDc3MzNTsgZcMBpRA0Y,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Fekvő akt

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jLcwtjBTsgZcMBpQA0Y,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Táj

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jLcwMbZQsgZcMBpHA0Q,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Gyümölcsszüret

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jLcwNTVQsgZcMBo8Az8,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Olasz táj

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jLewMDFVsgZcMBpWA0Y,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Lankás táj

<img src="http://img.festmenyvetel.hu/festmenyvetel/120/eNortjK3UjK3jLewtLBUsgZcMBp3A08,.jpg" width="140"><br />Márffy Ödön 1878-1959<br />Halászok (Hazatérő halászok)

Online Csoport tagjai	Festő infók	Információk
	Márffy Ödön Életrajza Márffy Ödön Festményei Márffy Ödön Tanulmányok	Impresszum Kapcsolat Gyakran Feltett Kérdések

Készpénzért megvásároljuk az alábbi magyar festők műveit